John Travoltának is bűvészkedett

Minden bizonnyal a gyermeknapi programsorozat egyik legizgalmasabb része volt Szűcs Ádám produkciója. A bűvészt tizenöt évvel ezelőtt, még középiskolásként ragadta magával a varázslat illúziója, jó ideje pedig már hivatásának széles körben ismert és elismert képviselője.

- Hogyan kezdődött a pályája? 

- Egy ismerősöm mutatott egy egyszerű kártyatrükköt, amit aztán én is előadtam a középiskolában. Csodájára jártak a többiek, imádtam a helyzetet. Másnapra megtanultam a következő mutatványt, és így fejlődtem folyamatosan. Vettem Rodolfo bűvészdobozt is, minden zsebpénzemet kellékekre költöttem. Az évek alatt pedig egyre több fellépési lehetőséghez jutottam, a kisebb születésnapi rendezvényektől az egyre nagyobb szabású eseményekig. 

- A szülei mit szóltak ahhoz, hogy bűvész szeretne lenni?

- Abszolút támogattak az elképzelésemben, bár hozzátették: legyen egy „rendes" szakma is a kezemben, így végül elvégeztem az egyetemet. De természetesen ott is tudta mindenki, mi az én szenvedélyem. 

- Manapság milyen úton válhat bűvésszé valaki?

- Általában egy bűvészmester mellett tanulják ki a szakmát. Én a nehezebb utat választottam, nem volt oktatóm, évekig csak otthon, egyedül gyakoroltam. Majd egyre gyakrabban jártam Budapestre a bűvészboltba vásárolni, ott sok szakmabelit ismertem meg, akikkel együtt ötleteltünk és vizsgáltuk meg, mi, hogyan működik. Általában véve is egy nagyon összetartó kis közösség a bűvészeké. 

- Mennyit gyakorol?

- Régen, tükör előtt még nagyon sokat gyakoroltam. Most már mondhatom, hogy álmomból felkeltve is bemutatom bármelyik trükköt. De újakat is kell tanulni rendszeresen. Van olyan mutatvány, amit egy óra alatt elsajátítok, mert annyira egyszerű, de volt olyan is, amit három hónapon át próbálgattam, mire kivittem a közönség elé. 

- Milyen készségek szükségesek a szakmához?

- Szerintem a kézügyesség megléte fontos. Noha nem minden bűvész gondolja így, mert számos trükk elsajátításához nem kell kézügyesség, sok esetben a kellék megoldja a mutatványt. Viszont az előadókészség és a magabiztosság elengedhetetlen, hogy ne dermedjen le az ember, amikor többen is figyelik.

- Saját fejlesztésű trükkje is van?

- Nincs, mert az óriási munka. Olyan előfordul, hogy egy meglévőt átalakítok: a kellék működésén nem változtatok, de más lesz a lényege. Az egyediség a nagy siker egyik alapfeltétele a bűvészetben.

- Mi kell még a sikerhez? 

- Egy kicsit extrém felfogás. Ugyancsak nagyon fontos ebben a szakmában, hogy el tudja adni magát az ember. Ezen a vonalon nagyon jól jön a marketing szakon szerzett diplomám. Természetesen a tehetség is óriási dolog, de a kiemelkedéshez tudni kell jól pozicionálni magunkat, hogy minél szélesebb körben megismerjenek minket: saját honlappal, a közösségi médiában való jelenléttel és trükköket bemutató videós tartalmakkal is. Szóval, minden bűvész maga tapossa ki az útját. 

- Melyik a legemlékezetesebb élménye az elmúlt tizenöt évből? 

- Amikor 2021-ben John Travoltának bűvészkedtem Budapesten, a House of Houdini nevezetű bűvészmúzeumban. Állandó bűvész vagyok ott, és egyik este teljesen spontán megjelent a színész a családjával, a lánya éppen a fővárosban forgatott. Nem szoktam izgulni a fellépések alatt, de akkor valami elképesztő tempóban vert a szívem a műsor alatt. Különben jól sikerült a produkció, nagyon tetszett Travoltának is. Kicsit még beszélgettünk utána, fotózkodtunk is, úgyhogy miután megosztottam a képet, gyorsan híre ment a találkozásunknak. 

- Miről beszélgettek?

- Elárulta, melyik mutatványom tetszett neki leginkább. Különösen jólesett, hogy épp egy általam átdolgozott kártyatrükköt emelt ki. Dicsérte még Budapestet is, és ejtettünk néhány szót általános dolgokról. Nem maradtak sokáig, hamarosan jött értük egy autó testőrökkel, és mentek vissza a hotelbe. 

- Hogyan telnek egy bűvész hétköznapjai? - A Houdini-házban minimum három napot dolgozok egy héten. Reggeltől estig óránként vagy kétóránként adok műsort, időpontra jönnek a turisták. Emellett rengeteget utazom az ország különböző szegleteibe. Kelet-Magyarországra különösen sűrűn, mert Miskolcon nőttem fel, úgyhogy sokszor járok haza. Szülővárosomban bűvésztábort is tartok nyaranta három turnusban, mindig teljes létszámmal, és van néhány magántanítványom. Mindezek mellett olykor marad még időm siklóernyőzni is. És van egy álmom: jó volna eljutni Amerikába és fellépni Las Vegasban. 

Ördögh István