Hunyadisok zánkai tündérmeséje

Egyszer volt, hol nem volt, túl a nagyváros zaján, és még azon is túl, a Csorsza patak csillogó vizén, élt egyszer egy vidám, bátor és kalandvágyó gyereksereg. Úgy hívták őket: Hunyadisok. Egy napon aztán elhatározták, hogy a tanév végén útnak indulnak, és felfedezik a Zánkai Erzsébet-tábort, a Balaton gyermekbirodalmát, ahol a víz olyan kék, mint a mesebeli királylány szeme, és olyan hívogató, mint a frissen sült lángos illata. A csapat élén ott lépdelt három bölcs tanár néni - Enikő, Éva és Mónika néni -, akik úgy vigyáztak az elsős, negyedikes, ötödikes és hatodikos gyerekekre, mint három jóságos tündérkeresztanya. 

De a kaland igazi vezére, a csapat szíve és lelke Erika tanító néni volt, aki mind a 25 kis tanítványát magával vitte, hogy kiszakadjanak a hétköznapok mókuskerekéből, és megmártózzanak a Balaton varázslatos vizében. Útjukon velük tartott két segítő jótevő apuka is, Norbert és Endre, akik úgy egyengették a gyerekek útját, mint két erős, megbízható erdei manó. Amikor megérkeztek Zánkára, a tó hullámai örömtáncot jártak, mintha csak őket várták volna. A gyerekek pedig úgy vetették bele magukat a vízbe, mintha a habok között lakó vízitündérek hívogatták volna őket. 

De a kalandok sora itt még nem ért véget! Dottóval száguldoztak a part és a tábor között, elmentek moziba, ahol a vászon fénye úgy ragyogott, mint a tündérek lámpása. Részt vettek koncerten, ahol a dallamok úgy szálltak, mint a madarak a nyári ég alatt. Táncoltak a diszkóban, ahol a lábuk úgy járt, mintha varázslat mozgatta volna.

Megismerkedtek a bogarak titkos világával, ahol kiderült, hogy még a legapróbb lények is őriznek valami csodát. Olyan közösségépítő játékokat játszottak, amelyek úgy kötötték össze őket, mint a kovács a tüzes vasat. A tábori étel egyszerű volt, de finom, és ha valaki mégis éhes maradt, a parton ott illatozott a lángos, amely minden elveszett kalóriát visszacsempészett a gyerekek pocakjába. A három nap úgy repült el, mint a szél, amikor végigsuhan a nádas felett. A gyerekek hazafelé már arról suttogtak, vajon visszatérhetnek e még ebbe a varázslatos birodalomba. És ekkor Erika tanító néni mosolyogva így szólt: 

- Ne aggódjatok, már van helyünk júliusban is! A gyerekek erre úgy ujjongtak, hogy még a Balaton hullámai is magasabbra csaptak örömükben. Így esett, hogy a hunyadisok története nem ért véget, csak új fejezetet nyitott. Mert ahol ennyi nevetés, kaland és szeretet gyűlik össze, ott a mesék sosem fogynak el. Köszönjük Németh Erika tanító néninek, Markovicsné Szabó Enikő, Szabóné Gubányi Éva, Szuhánszki Mónika pedagógusoknak, Vajas Norbert és Urbán Endre szülőknek, hogy ilyen csodás háromnapos élményt biztosítottak nekünk! 

a 4.b osztály tanulói és a zánkai osztálykirándulás résztvevő diákjai