Hatvan történet Tiszaújváros múltjából

Nagy érdeklődés mellett mutatták be a Hamvas Béla Városi Könyvtárban dr. Kákóczki Balázs Tiszaújvárosi betekintő című várostörténeti kötetét múlt héten csütörtökön. A könyvbemutató Tiszaújváros várossá nyilvánításának 60. évfordulójához kapcsolódott, a szerző pedig szimbolikusan 60 történeten keresztül idézi fel a település múltját, kronológiai sorrendben. A modern, olvasmányos stílusban megírt könyvet gazdag fotóanyag egészíti ki. A bemutatón Tokaji Edit beszélgetett a történésszel a könyvről, de előtte lapunk is kérdezte a szerzőt, nemcsak a kötetről, hanem saját tiszaújvárosi kötődéséről és kutatói munkájáról is. Még a megnyitó és az interjú előtt elcsíptem, amint egy tiszaújvárosi szépkorú odalépett dr. Kákóczki Balázshoz, és különböző tárgyakat ajánlott fel a várostörténeti gyűjtemény számára. Mint kiderült, ez egyáltalán nem számít ritka esetnek. 

- Az elmúlt egy-két évben rengeteg felajánlást kaptunk, főként az új állandó várostörténeti kiállításhoz - mondta Balázs az interjú kezdetén.

- Őszintén szólva én magam sem gondoltam volna, hogy a tiszaújvárosiak ennyire aktívak lesznek ebben. A nyolcvanas éveket idéző gyerekszobát például szinte teljes egészében a lakosok adományaiból tudtuk berendezni és ezért nagyon hálásak vagyunk. Hozzátette, hogy szinte naponta keresik meg újabb relikviákkal. 

- Van, aki régi nippeket hoz, más egy TVK-s emléktárgyat ajánl fel. Nemrég például egy Rakéta porszívót kaptunk. Mindig akad valami olyan különlegesség, amivel korábban még nem találkoztunk. Egy Hotel Olefin feliratú kávéscsésze, egy régi TVK-s hamutartó vagy kulcstartó is sokat hozzá tud tenni a város múltjának bemutatásához. A történész számára a város története nemcsak szakmai terület, hanem személyes élmény is. Tiszaújvárosban - akkori nevén Leninvárosban - nőtt fel, TVK-s szülők gyermekeként.

- Én úgynevezett kulcsos gyerek voltam. A szüleim dolgoztak, mi pedig iskola után lent játszottunk a többiekkel a játszótéren, a lakáskulcs pedig ott lógott a nyakunkban. Akkoriban sokkal több gyerek volt a városban, mint most. Délutánonként tele voltak a játszóterek, mindenütt gyerekzsivaj volt. Nemrég beszélgettünk arról a bizonyos Dovák-hintáról, ami bekerült a kiállításba is, és azonnal nosztalgiázni kezdtünk, rengeteg emléket elevenítettünk fel - mesélte. Dr. Kákóczki Balázs Debrecenben végzett történelem szakon, hadtörténeti specializációval. Külföldi munka és doktori tanulmányok után került vissza a városba, majd muzeológusként kezdett dolgozni a helytörténeti gyűjteménynél. Mint mondta, a város múltja mindig is érdekelte.

- A 20. század kutatása, különösen a Kádár-korszak világa mindig közel állt hozzám. Ez a város pedig ebből a szempontból rendkívül érdekes, hiszen iparváros. Sokszor azt szoktam mondani, hogy nekem nem kellett külön megtanulnom ezt a közeget, mert ebben nőttem fel. Ismerem az utcákat, az embereket, a történeteket, és ez rengeteget segít a munkám során. A könyvben számos kevésbé ismert történet is helyet kapott. A szerző különösen büszke arra a kutatásra, amely során sikerült tisztázni a város környékén található bombatölcsérek eredetét.

- Már évekkel ezelőtt hallottam a szederkényiektől, hogy vannak itt bombatölcsérek, és különböző történetek kapcsolódtak hozzájuk - mondta Balázs.

- Sokan úgy emlékeztek, hogy a német Luftwaffe bombázta az itt működő repülőteret. Elkezdtem utánanézni a hadtörténeti levéltárban, és a repülőmozgások dokumentációi alapján végül sikerült rekonstruálni az eseményeket. Kiderült, hogy valójában egy amerikai bombázás során keletkeztek ezek a tölcsérek, amikor a polgári Tisza-hidat próbálták támadni, csak a bombák nem oda estek, ahová szánták őket. Két különböző történet mosódott össze az emberi emlékezetben, és ezt sikerült szétválasztani. A kutatómunka során azonban nem minden esetben lehet levéltári dokumentumokra támaszkodni.

- Vannak témák, amelyeknél egyszerűen már nincs írásos anyag - tette hozzá. 

- Például a műtrágyaszállítás története a Tiszán. Ez csak néhány évig működött a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején, és alig maradt róla valami. Ilyenkor interjúkat kell készíteni, embereket kell keresni, akik még emlékeznek rá. Ez viszont egyre nehezebb, mert az akkori generációból már nagyon kevesen vannak közöttünk. A könyv 60 történetének kiválasztása sem volt egyszerű feladat. Sok esetben egy-egy archív fénykép adta az ötletet az adott fejezethez, máskor pedig éppen megfelelő képeket kellett hosszú ideig kutatni. Ebben nagy segítséget jelentettek a város egykori fotósának, Bartók Istvánnak az archív felvételei is. A történész szerint a kutatás és az írás olyan munka, amely sok türelmet és koncentrációt igényel, ugyanakkor számára valódi örömforrást jelent. 

- Az emberek többnyire csak a kész könyvet látják, de mögötte rengeteg háttérmunka van - mondta. - Nagyon sok időt töltök kutatással, számítógép előtt ülve, levéltárakban vagy interjúkat készítve. Én viszont ezt valóban szeretem csinálni. Szeretek írni, szeretek kutatni, és különösen örülök annak, hogy mindezt Tiszaújváros történetével kapcsolatban tehetem. A könyv megvásárolható a Hamvas Béla Városi Könyvtárban. 

koscsó