Artemis program: irány a Hold!

 Immár 54 éve, hogy az Apolló program keretében utoljára ember járt a Holdon. Az elmúlt évtizedekben az emberes űrrepülés fókuszába az alacsony Föld körüli pályán és a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) végzett kutatások kerültek. A NASA Artemis programja (aki a mitológiában Apollón ikertestvére és a Hold istennője) azonban paradigmaváltást jelent: a cél immár nem csupán a landolás, hanem a fenntartható, hosszú távú jelenlét megteremtése a Holdon. Ez egyben ugródeszkaként szolgál a jövőbeli Mars-missziókhoz is. Erről a programról szeretném a Krónika téma iránt érdeklődő olvasóit röviden tájékoztatni. 

A hosszú kimaradás oka, hogy miután az USA megnyerte a Szovjetunióval vívott gigantikus holdraszállási versenyt, elvesztették motiváltságukat a méregdrága program folytatására. Most viszont ismét riválisuk akadt, Kína ugyanis bejelentette, hogy 2030-ban embert kíván küldeni a Holdra. Az amerikaiak már korábban is vissza szerettek volna térni a Holdra. Több tervet és programot is - főleg pénzügyi okokból - töröltek, átütemeztek, illetve átneveztek. Trump elnök 2017-ben direktívában írta elő a NASA-nak, hogy a Holdra való visszatérés legyen az űrügynökség prioritása. Ennek hatására jött létre az Artemis program, melyben a NASA, az ESA európai, a kanadai és a japán űrügynökség vesznek részt, valamint az egyezményeket aláíró további 21 ország. 

A program egyik legfőbb célja a Holdon a helyszíni erőforrás-hasznosítás megteremtése, hiszen a modern műholdas mérések egyértelműen bizonyították, hogy a Hold déli sarkvidékének állandóan árnyékban lévő kráterei jelentős mennyiségű vízjeget rejtenek. Ennek kitermelése szó szerint létfontosságú: a víz nemcsak a jövőbeli bázisok életfenntartó rendszereinek (ivóvíz- és oxigénellátás) működtetéséhez elengedhetetlen, de hidrogénre és oxigénre bontva kiváló rakéta-üzemanyagot is biztosít, ami teljesen új alapokra helyezheti a marsi küldetések logisztikáját. Ahhoz, hogy az emberiség visszatérjen a Holdra, a NASA teljesen új eszközöket fejlesztett ki. A koncepció magját egy gigantikus hordozórakéta, egy újgenerációs űrhajó és a kereskedelmi partnerek által gyártott leszállóegységek adják. A felbocsátásért a Space Launch System (SLS) felel. A 98 méter magas szupernehéz hordozórakéta 15 százalékkal nagyobb tolóerőt (közel 3900 tonna) állít elő, mint a '60-as évek sztárja, a Saturn V. 

Ez a rakéta állítja pályára az új fejlesztésű Orion űrhajót, amely az asztronauták szállítását és életfenntartását végzi. A holdprogram műszaki alapjait az Artemis I misszió fektette le 2022 novemberében és decemberében. A személyzet nélküli tesztrepülés elsődleges célja az SLS rakéta repülésdinamikai ellenőrzése és az Orion űrhajó hőpajzsának tesztelése volt a földi légkörbe történő rendkívül nagy sebességű visszatérés során. A 25,5 napos repülés alatt az Orion változatos holdkörüli pályára állt, ami számos lehetőséget biztosított a hajtóművek és a navigációs rendszerek teszteléséhez. 

Az út során feltárt hiányosságok és problémák elhárítása után elkezdték az Artemis II küldetés előkészítését, amelyre rengeteg halasztás után 2026. április 1-11 között került sor. 1972 óta (Apollo-17) ez az első személyzettel rendelkező űrhajó, ami túllépte az alacsony Föld körüli pályát. A négytagú személyzet összetétele is nagyon átgondolt volt. Képviseltette magát a női nem, volt egy színesbőrü pilóta, és egy kanadai űrhajós is. Az űrhajó kétszer keringett a Föld körül, miközben időnként beindította hajtóműveit, hogy elég sebességet nyerjen ahhoz, hogy kilépjen a Föld gravitációs vonzásából. A Holdtól szabad visszatérési pálya használatával tér vissza. Az úton a Hold felé a személyzet több tesztet is elvégzett, többek között az űrhajón és a űrruhákon is. Egyetlen kellemetlenséget az új fejlesztésű űrvécé megbízhatatlan működése jelentette. A Holdat megkerülő küldetéssel a személyzet messzebb került a Földtől, mint bármely korábbi emberi küldetés, illetve rekordsebességgel (40 000 km/h) léptek be a Föld atmoszférájába. 

A NASA jelentős változtatásokat jelentett be az Artemis program menetrendjében. A következő holdraszállás például nem az Artemis III repülés lesz, ahogy eddig tudtuk. Mielőtt ugyanis embereket vinnének a Holdra, ki szeretnék próbálni az Orion űrhajó dokkolását a holdi leszálláshoz készülő új űrhajóval, először alacsony Föld körüli pályán. Ez egy logikus lépésnek tűnik, hiszen valóban érdemes tesztelni a most részben még el sem készült rendszereket, mielőtt élesben alkalmaznák azokat. A holdraszálló egység fejlesztése és gyártása még folyamatban van, ezért csak remélhetjük, hogy az Artemis III küldetése 2027-ben megvalósul.

A sikeres küldetés esetén bízhatunk abban, hogy az emberes holdraszállás az Artemis IV program keretében 2028-ban megtörténik. Az Artemis program végül is az emberiség visszatérését és tartós jelenlétét készíti elő a Holdon. Ez a komplex, többnemzetű együttműködés új alapokra helyezi a Földön kívüli élet és munka feltételeit. E vízió részeként született meg több olyan holdbázis terve, amely képes lehet kiszolgálni az állandó holdi jelenlétet, a tudományos kutatásokat, az erőforrások felderítését, ezzel előkészítve az emberes Mars utazásokat a Holdról indítva.

Szutor István