Aktív és nyugdíjas tűzoltók találkoztak

Első alkalommal szervezett nyugdíjas tűzoltó találkozót a tiszaújvárosi önkormányzat. A Brigádházban megtartott rendezvényre a nyugalmazott és az aktív tűzoltókat is várták, hogy egy közös ebéd erejéig ismét együtt legyenek azok, akiknek életében hosszú éveken át meghatározó szerepet töltött, vagy tölt be a tűzoltóság. A találkozón a régi emlékek felidézése mellett a bajtársi kapcsolatok is újra előtérbe kerültek, és arról is szó esett, hogyan változott a tűzoltói hivatás az elmúlt évtizedekben. A nyugdíjas tűzoltók számára a szolgálat nem csupán egy munkahelyet jelentett. Sokuknak évtizedeken át az életük része volt, a közös munka, a riasztások, a versenyek, a hosszú éjszakák és természetesen azok a kollégák is, akikkel egymásra utalva kellett helytállniuk.

A rendezvény jó alkalmat teremtett arra, hogy mindezt felidézzék, és olyan társakkal is újra találkozzanak, akikkel ma már ritkábban sodorja össze őket az élet. Az eseményen az aktív állomány tagjai is részt vettek, így a jelenleg szolgálatot teljesítő tűzoltók és a nyugdíjas kollégák is találkozhattak egymással. Németi Gergő megbízott tűzoltóparancsnok szerint ez azért is fontos, mert a különböző generációk tagjai megoszthatják egymással tapasztalataikat, és a régi történetekből a mai tűzoltók is sokat tanulhatnak. 

- Ez egy hagyományteremtő, rendhagyó alkalom itt, a Brigádházban - mondta. - Korábban az állomáson szinte minden évben rendeztünk ehhez hasonló találkozót, most azonban az önkormányzat szervezte meg az eseményt, amiért nagyon hálásak vagyunk. Fontosnak gondolom, hogy a régi és az új tapasztalatok találkozzanak, hiszen ez mindig előremutató dolog. Most lehetőség van arra, hogy az aktív állományban lévők és a nyugalmazott tűzoltók megosszák egymással, mi volt régen és mi van most, illetve, hogy merre tart a tűzoltóság. 

A nyugdíjas kollégák pedig el tudják mesélni a régi káreseteket, amelyekből nagyon sokat lehet tanulni. A régebbi időszak szolgálati körülményei jelentősen különböztek a maiaktól. A felszerelések, a technikai lehetőségek és a kapcsolattartás eszközei sem álltak olyan szinten, mint napjainkban. A munkát azonban akkor is el kellett végezni, és sokszor éppen az egymásra figyelés, a közös munka segített áthidalni a nehézségeket. Erről beszélt Tunyi Bertalan nyugalmazott tűzoltó főtörzsőrmester is, aki 1995-ben vonult nyugdíjba. - Annak idején nagyon kemény volt a tűzoltóság - mesélte

. - Nem voltak ilyen felszereléseink, nem voltak ilyen kapcsolataink, mint most, de végül is csak összejött a csoport, és összetartó csapat volt. A hiányosságokat úgy oldottuk meg, hogy segítettük egymást. Mai napig is, amikor a barátommal találkozom, megöleljük egymást, mert ott tiszteletben és szeretetben éltünk. Nem volt olyan, hogy piszkáltuk vagy szurkáltuk volna a másikat, hiszen egymásra voltunk utalva. 

A szolgálat sokszor nem ismert sem napszakot, sem kényelmes beosztást. Volt, hogy egymást követték a riasztások, máskor pedig egy-egy hosszú éjszaka alatt kellett több helyszínen is helytállni.

- Volt, amikor a szemétledobóba bedobtak mindenfélét, csikket és egyebeket, ebből lett a baj és ketten jöttünk ki, ketten csináltuk meg, mert meg kellett csinálni - fogalmazott Tunyi Bertalan.

- A többiek közben szalmatűznél voltak kint, hiszen a nyári szárazság miatt sok tűzeset volt. Mi pedig ketten megcsináltuk, amit kellett. Akkor ez volt a természetes, nem azon gondolkodtunk, hogy ki mit csinál, hanem azon, hogy a feladatot el kell végezni. A tűzoltósághoz fűződő kötődés sokaknál a nyugdíjba vonulással sem szűnt meg. Mezei János nyugalmazott tűzoltó zászlós számára a szolgálat mellett a tűzoltóversenyek is meghatározóak voltak és a szakmától később sem szakadt el: vállalkozóként tűzoltóautók javításával foglalkozott, az ország számos pontjára eljutva.

- Nekem annak idején szívem csücske volt a tűzoltóság, és a tűzoltóversenyzés is - mesélte. - Addig, amíg tudtam, versenyeztem, utána pedig az időmérés volt a feladatom. 62 éves koromban átmentem vállalkozásba, akkor viszont tűzoltókocsikat javítottam. Az ország egész területét jártam, start rendszereket szereltem, tehát mindig a tűzoltóság közelében maradtam. Ezt egészen 70 éves koromig csináltam. Nekem valahogy mindig is a tűzoltóautók és a mentések jelentettek sokat. Amikor már mindenki menekült, mi akkor mentünk. 

Én még annak idején a régi gárdába kerültem, akkor a tűzoltóság olyan volt, mint egy család. Itt mindenki mindenkiért volt. Nagyon örülök, hogy ezt a találkozót megszervezték, mert kellemes érzésekkel tölt el, hogy láthatom a többieket. Ritkán találkozunk, mert szét vagyunk szóródva mindenfelé. Néha a városban összefutunk, üzletben vagy valahol, de ezek nem gyakori alkalmak. Többször is jó volna összejönni, visszaemlékezni, mert azért sok minden történt az emberrel a szolgálatban és szolgálaton kívül is. Jó egy kicsit leülni, beszélgetni, és felidézni azokat az időket, amikor még együtt dolgoztunk. Sajnos több kolléga már nem tud itt lenni köztünk, de jó visszaemlékezni arra, hogy kikkel is voltunk együtt. A találkozó egyik megható pillanata volt, amikor egyperces néma csenddel emlékeztek azokra a korábbi kollégákra, akik már nem lehetnek jelen.

A rendezvényen Mezei Jánost szakmai életútja elismeréseként külön is köszöntötték. Az önkormányzat és a tűzoltóság ezzel is szerette volna kifejezni megbecsülését azok iránt, akik hosszú éveken át a város biztonságáért dolgoztak. Dr. Fülöp György polgármester köszöntőjében hangsúlyozta: a nyugdíjas tűzoltók olyan hivatást választottak, amely komoly felelősséggel és áldozatvállalással járt. - Ez a mai alkalom arra van, hogy egy kicsit a nyugdíjasok találkozzanak - fogalmazott. -

Mi, városlakók, és a város mindenkori vezetői úgy tekintünk a nyugdíjas tűzoltókra, hogy ők értünk voltak és vannak. Önök olyan hivatást választottak, amely nem mindennapi, hiszen arra szegődtek annak idején, hogy ha baj van, akkor akár a saját testi épségük, ha kell, az életük kockáztatásával is megvédik az állampolgárokat. 

Ez nagyon komoly hivatás és nagyon komoly áldozatvállalás. Úgy gondolom, nagyon jó dolog, amikor az ember a volt kollégáival összeülhet, és még jobb, amikor a korábbi munkavállalók a még aktív kollégákkal is találkoznak. Ez a város az önök munkája nélkül nem lehetne olyan település, amilyen. Tiszaújvárosban nehéz tűzoltónak lenni. Itt olyan ipari létesítmények, olyan emeletes házak és olyan egyéb nehézségek vannak, amelyek miatt ez egy különösen összetett feladat. Köszönjük a munkájukat! A mostani volt az első ilyen alkalom, de az önkormányzat tervei szerint nem az utolsó. A szándék az, hogy a nyugdíjas tűzoltók találkozója hagyománnyá váljon, és a korábbi kollégák a jövőben is rendszeresen összegyűlhessenek. 

koscsó