Őrizzük meg izmaink erejét!
Ahogy idősödünk, egyre gyakrabban tapasztalhatjuk, hogy nehezebb felmenni a lépcsőn, felállni egy alacsony székről, vagy cipekedni bevásárlás után. Sokan ezt természetes velejárójának tekintik az öregedésnek, pedig a háttérben akár egy olyan állapot is állhat, amelyre érdemes odafigyelni: ez a szarkopénia. A szarkopénia az életkor előrehaladtával egyre gyakoribb, az izomerő és az izomtömeg csökkenésével járó állapot. Nem csupán arról van szó, hogy az izmok kisebbek lesznek. Az izomerő és a fizikai teljesítőképesség romlása a mindennapi tevékenységeket is megnehezítheti. A szarkopénia növelheti az elesések, a csonttörések, a mozgáskorlátozottság és az önállóság elvesztésének kockázatát. Kialakulásában az öregedés mellett a mozgásszegény életmód, a nem megfelelő táplálkozás, a tartós betegségek és az alultápláltság is szerepet játszhatnak. Az izomvesztés nem kizárólag az idősek problémája. Hosszabb betegség, kórházi kezelés vagy tartós inaktivitás következtében fiatalabb korban is jelentősen csökkenhet az izomerő.
A szarkopénia gyakran fokozatosan alakul ki, ezért a kezdeti tünetek könnyen észrevétlenek maradhatnak. Figyelmeztető jel lehet például, ha valaki egyre nehezebben áll fel ülő helyzetből; bizonytalanabbul jár, vagy gyakrabban elesik; nehezebben viszi a bevásárlószatyrokat; lépcsőzéskor hamarabb elfárad; észrevehetően veszít az izomtömegéből és az erejéből; betegség után a korábbinál lassabban nyeri vissza a fizikai teljesítőképességét. Ezek a tünetek önmagukban még nem bizonyítják a szarkopéniát, más betegségek is okozhatják őket. Tartós vagy romló panaszok esetén érdemes orvoshoz fordulni. A kivizsgálás során az izomerő, az izomtömeg és a fizikai teljesítőképesség felmérése egyaránt fontos lehet.
Az izomerő megőrzésének egyik leghatékonyabb eszköze a rendszeres testmozgás, különösen az izmokat ellenállással terhelő erősítő edzés. A séta szintén fontos, mert támogatja a mozgásképesség és az állóképesség megőrzését, de önmagában nem mindig elegendő az izomerő fenntartásához. A legfontosabb a fokozatosság és a rendszeresség. Aki hosszabb ideje nem sportolt, krónikus betegségben szenved, vagy egyensúlyproblémái vannak, kérjen tanácsot orvosától vagy gyógytornászától a biztonságos mozgás megkezdéséhez.
Az izomzat fenntartásához nem elegendő a mozgás: a megfelelő energia- és fehérjebevitel is elengedhetetlen. Idősebb korban gyakori probléma lehet az étvágy csökkenése, a kisebb ételadagok fogyasztása vagy az egyoldalú táplálkozás. Fehérjét tartalmaznak többek között a tojás, a húsok, a halak, a tej és a tejtermékek, valamint a hüvelyesek. Érdemes ezeket a nap folyamán több étkezés között elosztva fogyasztani, és törekedni a változatos, megfelelő energiatartalmú étrendre.
Egészséges, idősebb felnőttek esetében gyakran napi 1-1,2 gramm/ testtömegkilogramm fehérjebevitelt tekintenek kiindulási célnak, de az egyéni szükséglet eltérhet. Bizonyos betegségek, különösen a vesebetegség, módosíthatják a javasolt mennyiséget, ezért ilyen esetekben személyre szabott szakmai tanács szükséges. Ha valaki a szokásos étkezéssel nem tud elegendő energiát és fehérjét bevinni, orvosi vagy dietetikusi javaslatra speciális, magas fehérjetartalmú tápszerek is szóba jöhetnek. Ezek azonban nem helyettesítik automatikusan a kiegyensúlyozott étrendet és a mozgást.
A gyógyszerész a mindennapi betegellátás során fontos szerepet tölthet be a szarkopénia megelőzésében és a veszélyeztetett betegek felismerésében. Érdemes rákérdezni a jelentős, nem szándékos testsúlycsökkenésre, az étvágytalanságra, a mozgás nehezítettségére és az elesésekre. Ezek a kérdések segíthetnek felismerni azokat a betegeket, akiknek további kivizsgálásra lehet szükségük. A gyógyszerész felhívhatja a figyelmet a megfelelő táplálkozás és a rendszeres mozgás fontosságára, segíthet eligazodni a táplálásterápiás készítmények között, és szükség esetén orvoshoz vagy dietetikushoz irányíthatja a beteget
. A gyógyszerelés áttekintése szintén lényeges lehet. Egyes gyógyszerek okozhatnak szédülést, gyengeséget vagy elesési kockázatot növelő mellékhatásokat. Ezeket érdemes felismerni és jelezni a kezelőorvosnak, de a gyógyszerek adagját a beteg ne változtassa meg önállóan. Az izmokról való gondoskodást nem érdemes időskorra halasztani. A megelőzés már ma elkezdődhet - akár egy sétával, egy tudatosabban összeállított étkezéssel vagy egy, a gyógyszertárban feltett kérdéssel.
Kérdéseiket az agyogyszereszvalaszol@ gmail.com e-mail címre várom.
Sz. D.