Öt vereség után március 3-án nagyarányú és igen fontos győzelemmel örvendeztette meg a szurkolókat a Phoenix a Bonyhád elleni hazai mérkőzésen.

Phoenix KK - Bonyhád
102-65
(28-13, 30-15, 25-12, 19-25)

Phoenix KK: Bán (17/6), Kiss (17/9), Jordan (12), Kelechi (6), Kovács (4). Csere: Taskó (-), Sándor (9/3), Lakatos (10), Molnár (3/3), Gaál (7/3), Asszú (4), Habel (13). Vezetőedző: Lekli József.
Bán triplájával indult a mérkőzés, a fordítani igyekvő vendégeket pedig a Phoenixben most bemutatkozó Kiss Kolos duplája és Kelechi zsákja állította meg. A következő percekben a Santiago-Kelechi-Kiss trió kosaraival a Phoenix átlépett a tízpontos határon, majd Bán és Lakatos is csatlakozott néhány találattal. A negyed számottevő, tizenöt pontos előnnyel zárult.
A lendület nem tört meg a második etapban sem, jelentősen fokozta előnyét a Phoenix. A végjátékban pedig harminc egységre nőtt a különbség.
A második félidő egy Lakatos-duplával indult, majd Kovács és Habel kosaraival harminc pont fölötti lett az előny. Az ezt követő egyperces hazai gólcsendet Bán törte meg néhány találattal, ám a Kovács-Habel duó is aktív volt. A végjátékban Molnár és Gaál volt eredményes, így a záró felvonást már 43 pontos vezetéssel várhatta a Phoenix.
A negyedik etapban nehezebben jöttek a pontok, de a győzelem egy pillanatig sem volt veszélyben. Sándor triplájával léptük át a száz pontot a Phoenix, és aratott impozáns, 102-65-ös győzelmet.

Lekli József: Gratulálok a játékosaimnak, mert igen kemény út áll mögöttünk, hiszen öt vereséget szenvedtünk el zsinórban, és nagyon nehéz ezt játékosként, csapatként is megélni úgy, hogy tudjuk, több van bennünk. Örülök ennek az örömjátéknak, hogy mindenki vissza tudta szerezni az önbizalmát, mindenki tudja, hogy mit tud a pályán, és remélem, mindez erőt ad nekünk ahhoz, hogy a további két meccset is behúzzuk, és hogy a rájátszásban is jó teljesítményt nyújtsunk.

Jan Pavlik: Gratulálok a hazai csapatnak, mert abszolút megérdemelten nyert. Mi nehéz helyzetben voltunk, mert tíz játékossal érkeztünk, ebből egy nem játszott, egy másik kiszállt az első félidőben, a harmadik a félidőben, úgyhogy hét emberrel fejeztük be a mérkőzést. Közülük többen tizenöt-húsz percet játszottak már az U20-ban is. Pozitív viszont az, hogy ezek az átlagban tizenhét éves fiúk így tudnak játszani ilyen csapatok ellen. A hazaiakon is látszik, hogy keményen dolgoznak, jó edzőjük van, van rendszer, van elképzelés, úgyhogy az én tanítványaim számára csakis pozitív hozadéka lehet ennek a meccsnek.