thumb kr naporaÍgy, az új év kezdetén visszatekintve az elmúlt időszakra, mindannyiunkban felmerül az érzés, hogy mennyire rohan az idő. Pillanatoknak tűnik a múlt esztendő, még inkább az elmúlt évek, esetleg évtizedek. Ha megkérdezhetném a Krónika kedves olvasóit, hogy mi is az idő, valószínűleg senki nem tudna érdemi választ adni. Pedig a kérdés nagyon egyszerűnek tűnik, hisz minden gyermek rögtön tud válaszolni rá, az idő az, ami múlik. Amikor viszont azt várjuk, hogy teljesen kielégítő választ kapjunk, még a legképzettebb tudósok is zavarba jönnek.

thumb kr evgyurukA természettudományok alapja az időmérés, hisz a különböző élő és élettelen folyamatok csak akkor vizsgálhatók, ha közben az általunk lényegesnek tartott tényezőket valamilyen jól meghatározott objektumhoz (például az időpontokhoz) rögzíthetjük. Ha egy csillagászt kérdezünk az időről, számára az Univerzum évmilliárdokban mérhető történelme határozza meg a léptéket. A fizikusok és a mérnökök számára már a másodperc milliárdod része jelenti azt az egységet, amivel dolgoznak. A biológusok tapasztalatai alapján az állatok és a növények is mérik az időt, már az egysejtű szervezetek is valamiféle biológiai órára vannak utalva, hogy önmagukkal és a környezetükkel szinkronban lehessenek. A pszichológus válasza a kérdésre: az idő a tudat aspektusa; segítségével rendszerezzük tapasztalatainkat. A filozófus számára más a jelentősége az időnek, egyesek még azt is megkérdőjelezik, hogy egyáltalán létezik-e. Szerintük csak a MOST van, minden más már a jövő, vagy a múlt. Számtalan könyv született már az időről, mégsem volt képes egyik filozófus sem oly’ módon definiálni az időt, hogy az mindenki más számára, vagy legalább saját szakmabeli társai számára is elfogadható legyen.
Az idő megfogalmazhatatlan, rejtélyes paradoxon. Az idővel kapcsolatos problémákat a mai napig sem tudta jobban, elgondolkodtatóbb módon megfogalmazni senki, mint a filozófus püspök Aurelius Augustinus, azaz Szent Ágoston. Vallomások című könyvében, amely mintegy 1600 évvel ezelőtt íródott, az idővel kapcsolatban következőket írja:
„Mi hát az idő? Ha senki sem kérdezi, tudom, ha kérdik tőlem, s meg akarom magyarázni, nem tudom. Nem mondok-e igazat, mikor azt vallom Neked, hogy az időt mérni tudom? Mert így van ez Uram, Istenem, mérem, mérem, de mit mérek, nem tudom.”
thumb kr vizoraKorunk gondolkodói sem jutottak messzebbre. Einstein egyszer azt mondta, hogy „Az idő a természet módszere a mindennek egyszerre való történésének megakadályozására.” Woody Allen szerint az idő lényegében nem más, mint amit az óra figyel.
Ha valami olyanról beszélünk, vagy gondolkodunk, ami ennyire definiálhatatlan, akkor tovább nehezíti a dolgunkat az is, hogy a természettudomány által használt idő szó mögött két különböző, bár rokon értelmű dolog búvik meg. Az első ilyen az időköz vagy időtartam, a második az időpont. Mindkettőt azonos egységekkel - nap, óra, perc - fejezzük ki, és ezek mégis mást jelentenek. Az időtartam egy történés, folyamat, cselekvés ideje, amely alatt az esemény lejátszódik, míg az időpillanat nagyon „rövidnek” tekintett időtartam. Olyan rövid, amikor egy folyamat kezdetét és végét már nem lehet megkülönböztetni.
Az idő fogalma a történelem során fokozatosan fejlődött, mivel a vele kapcsolatos ismereteink állandóan bővültek. Az ősembert még nem nagyon érdekelte az idő múlása, csak annyiban, hogy éjjel van vagy nappal, mikor kell vadászni, vagy mikorra kell a mamutot szervírozni. Az ókorban már felmerült az igény az idő meghatározására. Számukra a nap napkeltével kezdődött, és napnyugtával végződött, és ezt az időtartamot 12 részre bontották. Az idő mérésének alapjai a babiloni csillagászatból eredeztethető, ők ugyanis a hatvanas számrendszert alkalmazták. Innen őrződött meg napjainkig, hogy 3600 másodperc az 60 perc ami egy óra. Így osztották fel a kört is 360 fokra. Egy nap 24, azaz 2x12 óra lett, egy év pedig 12 hónap. Egy év 12, egységesen 30 napos időszakból állt. A különbséget a csillagképek alapján évente egyszer kiigazították. Vegyük észre, hogy mindegyik szám a hatvannak egész számú törtrésze, vagy többszöröse.
Az újkori természettudományban Newton számára vált szükségessé a szabatos, egyértelmű idő fogalma, hogy a mechanika törvényeit egyetemes érvényű alakban mondhassa ki. Ezért alkotta meg az egyes testektől, folyamatoktól független abszolút idő fogalmát, ami magában, természeténél fogva egyenletesen telik. Ez a módszer a klasszikus fizika alkalmazásában remekül bevált, azonban a későbbiekben nyilvánvalóvá vált, hogy az idő nem lehet abszolút. Mindenki tapasztalhatta, hogy mennyivel gyorsabban telik az idő egy romantikus randevú során, mint például fogfájással forgolódva, a reggelre várva. Ezt nevezzük szubjektív időnek. A modern fizika is cáfolja az abszolút idő fogalmát, hisz Einstein relativitás elmélete rámutat arra, hogy egy hozzánk képest nagy sebességgel mozgó objektumban lassabban telik az idő. Ugyancsak lassítja az óra járását az erős gravitáció is, tehát egy fekete lyukban nagyon lassan öregednénk, igaz hogy a gravitáció egy szempillantás alatt atomjainkra szedne szét bennünket.
thumb kr atomoraAz idő mérésének igénye egyidős a gondolkodásra képes emberrel. Természetes időegységek voltak a nappalok és éjszakák rendszeres és mindenki számára feltűnő váltakozása, a növények és a természet rendszeres megújulása és pusztulása, a Hold feltűnésének, nyugvásának, és alakjának változása. Ezeknek az ismétlődő jelenségeknek legfontosabb tulajdonsága a ciklikusságuk volt, és többé-kevésbé szabályos, kiismerhető időtartamuk. Közös tulajdonságuk még, hogy alapvetően befolyásolták az emberek mindennapi életritmusát egészen a modern időkig. A múló időt kezdetleges időmérő eszközökkel próbálták nyomon követni ott, ahol erre egyáltalán szükség volt, azaz főleg a kolostorokban és a káptalanokban a mindennapi liturgia szabályos végzésénél. Legkorábban az árnyékvető napórát, és a csepegő víz által működtetett vízórát alkalmazták. Jó szolgálatot tett az órás beosztással ellátott gyertyaóra is. A gyertyaóra egyik változatánál kis csengőt szúrtak a megfelelő osztásba. Amikor a gyertya odáig leégett, a csengő kiesett, hangjelzéssel figyelmeztette használóját. A közösségi időmérést a XI. században a toronyórák vették át. Galileo Galilei 1583-ban felfedezte az ingát, melynek alkalmazásával az óra pontossága növelhető volt, és az ingaórák megjelentek jobb módú polgárok lakásaiban is. A közösségi tájékoztatást szolgálta a meridián ágyú is. Itt a delelő Nap fényét egy gyűjtőlencsével a gyújtószerkezetre irányították, a vaktöltettel töltött ágyú dörrenése jelezte a pontos délidőt. A hajózás fejlődésével nagyon nagy szükség volt egy pontos órára, amely-tengeri körülmények között is - akár hónapokig - képes pontosan mutatni a londoni időt. Megmérve az adott hely delelési idejét, a delelési idők különbségéből meghatározható volt a hajó hosszúsági foka. John Harrison (1693-1776) ács egész életében dolgozott a tengerészeti kronométerein, amelyekkel végül is elnyerte az angol király által a pontos helymeghatározásra kiírt jutalmat. Az óra és táblázatok segítségével, ha látszott valamely égitest, meghatározható volt a földrajzi helyzet, és egészen a GPS koráig ezt is használták. A kronométerek miniatürizálása révén sikerült a még luxusigényeket kielégítő zsebórákat kifejleszteni, amit követtek a széles körben alkalmazott karórák. Ezek túlnyomó többsége manapság már nagypontosságú elektronikus kvarcóra. A közeljövőben általánosan el fog terjedni a rádióvezérelt órák alkalmazása. Ez az időmérő eszköz rendszeres időközönként rádióhullám alkalmazásával atomórához szinkronizálja magát, így az órák szokásos pontosságánál nagyságrendekkel pontosabb időkijelzést tesz lehetővé. A szinkronizálás sikertelensége esetén aznap közönséges kvarcóraként működik.
thumb kr toronyoraVégezetül had idézzem Bányai D. Ilona írónő találó és szép gondolatát az időről:
„Ne sürgesd az időt! Aminek jönnie kell, eljön majd, mert az idő folyama meg nem áll. Halad az Úr rendelése szerint, és sodorja magával az embereket. Kicsiket, nagyokat, szegényeket, gazdagokat, nincsteleneket és hatalmasokat. Egymáshoz löki és elválasztja őket, ahogyan éppen esik. Ebben a sodródásban tetszik ki igazán, kiben mi lakozik.”
Szutor István
csillagászati klubvezető


Content of popup