Augusztus 7-én lesz a Hal a placcon. A rendezvény új, de az ízek és az élmények ismerősek lesznek, hiszen a Gasztrokorzó(k) után szabadon, újra megnyílik az eszem-iszom utca, klasszikusan - ahogy a dal is mondja - dínomdánommal. A részletekről Mátyás Zoltánt, a Derkovits Művelődési Központ igazgatóját kérdeztük.

- Elmaradt a Bogratlonunk, nem rotyognak hal- és vadételek sem a Tisza-szigeten, hozott viszont helyette új ízeket az elmúlt járványos időszak. Ott és akkor debütált a Gasztrokorzó, most pedig jön a Hal a placcon.
- Ezt a programot eredetileg a Városháztérre és környékére terveztük, de a koronavírus-járvány miatt a helyszínt és a program jellegét is módosítottuk. Ezek alapján a sikeres Gasztrokorzó helyszínét, a Széchenyi utat és a Március 15. parkot választottuk. A helyszín most kiegészül a Kazinczy út rövid szakaszával, illetve a Kazinczy Ház parkolójával. A szabadtéri színpad a Széchenyi útra, a Derkó és a könyvtár közötti szakaszra kerül. Persze ki is tekintünk a város utcáira, hiszen egy meghatározott útvonalon zajlik majd a veterán járművek felvonulása.
- A plakátok alapján bőségesnek tűnik a kulturális és a zenei kínálat is.
- Az egész napos színpadi produkciók mellett kiemelném a kiegészítő programokat, azok közül is a vásározók utcáját, ahol kézműves textil ajándékokat, mézeket, gombákat, őstermelői bivaly- és mangalica ételeket, sajtokat, lekvárokat, mézeskalácsokat, egyéb ajándéktárgyakat lehet majd vásárolni. Különlegesnek ígérkezik a népi játszótér, a fotószínház és a gyerekhorgászat. A legkisebbek a nap folyamán vízi óriásbábokkal is találkozhatnak.
- A szabadtéri konyha étlapja is ínycsiklandónak tűnik.
- A gasztro utcában változatos ételkínálattal várjuk a látogatókat, természetesen bőségesen lehet majd halas ételeket is vásárolni. Erről többek között a Grillkirály gondoskodik, akik halászlevet, sült- és grillezett halakat, roston sült húsokat, grillfűszeres aprópecsenyét, sült házi kolbászt és hurkát, juhtúrós lepényt, tócsnit, saslikot, csülköt pékné módra, babos káposztát kínálnak. Ezen kívül kézműves sörök, vasalt lángos, óriáspalacsinta, halkülönlegességek, churros, lángos, vattacukor, fagyi, kávékülönlegességek, koktélok kaphatók majd. A rendezvényekre vonatkozó járványügyi szabályok alapján a belépéskor minden látogató karszalagot kap, melyet a programok területén kötelezően viselni kell.
berta

Útlezárások
A Tiszaújvárosi Művelődési Központ és Könyvtár szervezésében valósul meg a Hal a placcon rendezvény, mely 2021. augusztus 7-én (szombaton) lesz a Széchenyi úton, a Kazinczy úton, a Kazinczy-ház parkolójában és a Március 15. parkban. A programok zavartalan lebonyolítása érdekében 2021. augusztus 6. (péntek) 18.00 órától - 2021. augusztus 7. (szombat) 24.00 óráig, a Széchenyi út 11-37. közötti szakasza (Borostyán Patika, Hamvas Béla Városi Könyvtár közötti szakasz), a Kazinczy út (Hamvas Béla Városi Könyvtár, Tisza út közötti szakasza), a Kazinczy-ház parkolója (Kazinczy út felé eső rész) le lesz zárva.
Megértésüket és együttműködésüket köszönjük!
Szervezők

thumb gyivakbalint„A jövő élhetőbben” címmel hirdetett ifjúsági médiapályázatot az Újhullám Rádió. Az első helyet az Eötvös József Gimnázium diákja, Gyivák Bálint Zsombor szerezte meg, aki kivételesen személyes hangvételű rádióműsorával pályázott.

- Lendvay Viktor tanár úr hívta fel a figyelmemet erre a pályázati lehetőségre. Már általános iskolában is tanított engem, aztán az iskolán kívül is folytattuk a közös munkát. Mindig is nagyon szerettem vele dolgozni - mesélte Bálint. - Több rádióműsort is készítettünk már korábban, számomra ez nem volt újdonság, ezért nagyon örültem a versenynek. Ez volt az első alkalom viszont, hogy ilyenfajta pályázati anyagot készítettünk. Kíváncsiak voltunk, hogy nagyobb körökben is van-e létjogosultsága annak, amit csinálunk.
- Mesélnél nekem az Eötvös Rádióról?
- Eddig igazából konkrét Eötvös Rádió még nem volt. Ez egy hirtelen ötletből született, ami aztán egy nagyon jó kezdeményezéssé nőtte ki magát. Ahhoz, hogy ez működhessen, illetve megalakulhasson, mindenképpen szükség volt Lendvay tanár úr csapatösszehúzó erejére és szakmai tudására, melynek segítségével létrejöhetett ez a közösség. Én nagyon örülnék, ha a jövőben is folytatódhatna ez. Szerintem nagy szükség lenne egy olyan médiafelületre, amely közvetlenül a diákok hangját képviseli.
- Ha már közösségekről esett szó, rádióműsorodban is egy fenntartható és csodálatos közösséget mutattál be. Hogyan építetted fel a műsort, mi volt a fő koncepció?
- Mindenképpen azt a közösséget szerettem volna bemutatni, ahol a leginkább otthon érzem magam, hiszen én is tagja vagyok, ez pedig a Sodrás Színtársulat. Interjút készítettem a társulat tagjaival, igyekeztünk minél személyesebbé tenni, illetve bemutatni, hogy miért is olyan jó ez a közösség, ki miért szereti. Csodálatos, hogy teljesen különböző foglalkozású, gondolkodású civil embereket ilyen szorosan összeköt a színház szeretete.
- Akár a rádiózás is szóba jöhetne jövőbeli terveid kapcsán, vagy inkább csak kíváncsiságból méretted meg magad ezen a területen?
- Én inkább a színpadon tudnám magamat elképzelni a jövőben is. A rádiózás nehéz műfaj, mert egyedül a hangjával tudja magát kifejezni az ember, míg a színészkedés során többféle eszközből válogathatunk az érzelemkifejezés szempontjából. Viszont a jövőben is örülnék hasonló lehetőségeknek. Nagyon jó élmény volt, és szívesen próbáltam ki magam ezen a területen is.
Bálint nyertes rádióműsora a következő linken érhető el:
https://soundcloud.com/donvittorio-2/eotvos-radio-sodras
Kelemen Alíz

thumb 1abraAz ember kíváncsi természetű lény. Ez így van jól, ez viszi előre a szellemi fejlődést, termékenyíti meg a tudományos kutatásokat. Ehhez kalandvágy is társul.

Régen kíváncsi volt, hogy mi van a folyó, vagy a hegy túlsó oldalán, ezért hát elment és megnézte. Kíváncsi volt, hogy mi van a Föld túlsó oldalán, hát hajóra szállt és felfedezte a távoli földrészeket. Nem túl régen arra volt kíváncsi, hogy mi van a Hold túlsó oldalán. Űreszközt szerkesztett és megnézte. Azóta már a saját szemével is láthatta, hiszen az Apollo űrrepülések alkalmával sokszor megkerülték kísérőnket, mindamellett hat alkalommal le is szálltak a felszínére. Az is kínzóan érdekelt bennünket, mi van a bolygókon, és azok holdjain. A már most meglevő űreszközeinkkel odamentünk, és megvizsgáltuk. Az ember arra is rendkívül kíváncsi, hogy milyenek a távoli csillagok, vagy azok bolygói, és civilizációi. Természetesen ma még elérhetetlen számunkra egy csillagközi űrutazás, de megtanultuk, hogy soha nem szabad azt mondani valamire, hogy soha. Talán, majd egyszer, sok évszázad múlva? Talán.
thumb 2 abraEbbéli vágyainkat a tudományos fantasztikus (sci-fi) irodalomban éljük ki. Számtalan jobbnál jobb könyv és novella, az utóbbi időben egyre több látványos, izgalmas film született e témában. A fantasztikus filmekben elképesztő sebességű űrhajókkal röpködnek egyik csillagtól a másikig, egyik bolygótól egy másikig, majd pedig vissza. Sőt, távoli galaxisok felkeresése sem áll távol tőlük! Az én fantáziámat is megmozgatják ezek a filmek, de roppant zavaró, és illúzióromboló az a sok robbanás, hajtóműsüvítés, és egyéb hangeffekt, amivel a látványt próbálják fokozni. A világűr vákuumában ugyanis nem terjed a hang!
A csillagok felkeresésének legfőbb akadálya a gigantikus távolságok leküzdhetősége. A legközelebbi csillagszomszédunk, a Proxima Centauri 4,2 fényév távolságban található. Az 1977-ben indított Vojager űrszondák az elmúlt 44 évben mindössze 20 fényórányira tudtak a Földtől eltávolodni. Ebből könnyen kiszámítható, hogy 80 000 év múlva tudnák elérni csillagszomszédunkat. Néhány éve nagy port kavart az a tudományos felfedezés, miszerint a hozzánk legközelebbi csillagrendszer egyik csillaga, a Proxima Centauri körül kering egy Föld-típusú kőzetbolygó. Az izgalomra az adott okot, hogy ez a bolygó olyan távolságban kering a napjától, hogy az onnan érkező sugárzás valószínűleg olyan hőmérsékletet hozhat létre a bolygó felszínén, amely közel lehet a földi viszonyokhoz. Ez a távolság ugyan húszszor kisebb, mint a Föld-Nap távolság, viszont a csillagunk a vörös törpék családjába tartozik, amiért a róla érkező sugárzás intenzitása sokkal gyengébb. Egyszóval már a legközelebbi naprendszerben sem zárható ki az élet, esetleg értelmes élet megléte.
Einstein speciális relativitáselméletének kiadása óta tudható, hogy a csillagközi utazás elvileg lehetséges. Ez azt jelenti, hogy egy emberélet alatt nagyon távoli csillarendszerek is felkereshetőek oda-vissza. Természetesen ennek a cikknek nem lehet célja a relativitáselmélet részletes megismertetése a Krónika minden olvasójával, most csak néhány tény megismerése, és belátása szükséges ahhoz, hogy nagy utazásokat tehessünk, ma persze még csak elvi síkon. Az első tény, amit tudomásul kell vennünk, hogy a fény sebességénél semmilyen hatás nem terjedhet gyorsabban. A másik, talán nehezebben belátható tény, hogy az idő múlása nem állandó, azaz másképp telik a földi ember, és a nagy sebességgel utazó űrhajós számára. Ezt a tényt egy egyszerű példával szeretném megvilágítani. Egy száguldó űrhajóban az asztronauta kísérletet végez: a padlón elhelyezett fényforrásból fényimpulzust lő a plafonon elhelyezett tükörre, és méri a visszaverődési időt. Az eredményt a kabinban elhelyezett óra mutatja. A kísérletet egy földi megfigyelő is figyelemmel kíséri, és azt látja, hogy a fényimpulzus nem 2D, hanem 2S utat fut be a mellette levő óra szerinti idő alatt, ugyanis ez alatt az űrhajó 2L távolsággal továbbhaladt. Mindkét esetben a 2D táv befutási idejét mérjük, mégis más eredményt kapunk! A megtett utat a sebesség és idő szorzata adja, és mivel a fénysebesség állandó, csak az idő lehet változó. Ez bizonyítja, hogy az űrhajó órája lassabban jár, mint a földi óra. Az eltérés exponenciálisan nő a sebesség növelésével. Innen ered a széles körben ismert ikerparadoxon jelenség. Egy egypetéjű ikerpár egyik tagja fénysebességet megközelítő űrhajóval elutazik, és mire néhány esztendő után visszatér, testvére már egy roskatag aggastyán, vagy már nem is él, míg ő csak azzal a néhány évvel lett öregebb. Napjaink űrkutatásának egyik eredménye annak felismerése, hogy a tartós súlytalanság károsítja szervezetünket. Nagyon hosszú távú űrutazásnál szervezetünk számára az az optimális állapot, ha állandóan a földi gravitációt érzékelhetjük. Ennek egyik megoldása az lehet, hogy űrhajónk állandóan 1g-vel, azaz a földi nehézségi erővel gyorsul, míg a gyorsítási szünetekben az űrhajó tengely körüli forgatásával pótoljuk a gravitációt. Építsünk tehát egy olyan űrhajót, ami képes folyamatosan gyorsulni, és rendelkezik az ehhez szükséges hajtóanyaggal, ami mai tudásunk szerint például anyag-antianyag hajtómű lehet.
Most már csak biztosítani kell a személyzet több évtizedes túlélését lehetővé tevő infrastruktúrát, és már indulhatunk is! Célunk egyelőre legyen a Proxima. Másfél óra után elhagynánk a Holdat, 36 óra elteltével a Marsnak integethetnénk, a 80. órában megcsodálhatnánk a Jupitert. Három hét elteltével elhagynánk a Vojager űrszondát. Tizenöt havi eseménytelen repülés után űrhajónk eléri az egy fényévnyi távolságot, az időtényező pedig megkétszereződik. A földi megfigyelő az űrhajósok mozgását kétszeres lassításban látná. Innentől kezdi a relativitáselmélet erőteljesebben éreztetni hatását, az időtényező exponenciálisan növekedni kezd és a hosszú utazás során a milliós nagyságrendet is elérheti. Az út felétől megfordítva működtetnénk a hajtóművet, így a célig teljesen lelassulunk. A célt 3,5 év alatt tudnánk így elérni. A visszautat is beszámítva, óránk szerint 7 év telt el, azonban az itthon maradottak 12 évet öregedtek. Az Einstein-féle energiaképlettel számolva az út hajtóanyagigénye 150 tonna antianyag, ugyanennyi normál anyag, azaz 300 tonna lenne 1 kg hasznos teherre számítva! Amennyiben a szintén közeli (16 fényév) Altairt, a Sas csillagkép legfényesebb csillagát kívánjuk meglátogatni, erre 13,5 évet kell fordítanunk. Mindeközben a Földön 60 év telik el, tehát már itthon hagyott gyermekeinket is idős emberként látnánk viszont. Amennyiben a Tejútrendszer szélét tűzzük ki célul, 41 év múlva érkeznénk vissza, viszont közben a Földön 100 000 év telt el, így már az is kérdéses, hogy lenne-e ember még a bolygónkon. És még mindig csak saját galaxisunk határáig jutottunk el. Legközelebbi galaxis szomszédunk a 2,6 millió fényévnyire lévő Androméda köd menetideje 56 év lenne, de ez itteni időben 5 millió évet jelentene! Belátva, hogy így már nincs értelme visszafordulni, dönthetünk úgy, hogy tovább megyünk. Ennek csak akkor van értelme, ha űrhajónk, és a személyzet fel van készítve a többgenerációs utazásra. Nyolc generációnak kell leélnie az életét, míg hozzávetőleg 200 év elteltével a ma ismert világegyetem határához érnénk. Mivel a világegyetem gyorsuló tempóban tágul, az út végén egyre kevesebb és halványabb objektumot láthatnánk, végül elérnénk célunkat, a nagy SEMMIT! Földi időben ezalatt olyan rengeteg idő telik el, hogy közben nem csak a Föld, de a Naprendszer is atomjaira esett szét. Láthatjuk tehát, hogy a csillagközi utazás csak nagyon korlátosan hozzáférhető az ember számára. Nagyon optimista feltételekkel számolva sem juthatunk 10-15 fényévnél messzebb, de már ekkor is le kell mondanunk arról, hogy saját generációnkkal, és szeretteinkkel együtt éljük le az életet. Megítélésem szerint szuperintelligens minirobotokra kell bízni a csillagrendszerek kutatását. Ezek kifejlesztésére még bőven van időnk, mivel előtte ki kell fejleszteni a szállításukra képes szuper űrhajókat.
thumb 3 abraAzokkal az olvasókkal, akik idáig eljutottak, bonuszként szeretném megosztani az augusztusi csillaghullással kapcsolatos tudnivalókat. A Perseida meteorraj tetőzése augusztus 12-én az esti, de leginkább a hajnali órákra várható. A raj aktivitása viszonylag hosszú ideig tart, így a környező éjszakákon, augusztus 11-én és 13-án éjjel is érdemes lesz az égboltot vizsgálni. A meteorok sötétedéstől kezdődően, este 10 órától érkeznek az északkeleti égbolt irányából. A felvillanások azonban a radiántól távolabb is feltűnhetnek. Számuk az óránkénti 150-200-at is elérheti. A Hold idén viszonylag korán nyugszik, tovább növelve a sikeres észlelések esélyét.
Szutor István
csillagászati klubvezető


Content of popup