thumb kr kormos 4Nem szokásom hozzápiszkálni a mestermunkákhoz, pedig sokszor megérinteném szívesen. Közelebb lépek, amennyire a kordon, vagy a teremőr engedi, néhány centinyire hajolok, hogy az utolsó ecsetvonás nyomán is végigfuthasson a szememet. Kormos Dénes kiállításán kivételt tettem. Fegyelmezett tárlatlátogató voltam, mint a többiek, de muszáj voltam hozzányúlni az egyik festmény alá tűzött cetlihez. Hogy miért? Mert üres volt, nem voltak rajta betűk. Gondoltam véletlenül megfordították, és a papír hátulján „maradt” a cím. Így is volt, ott volt a festmény címe, én pedig - rutinos háziasszonyként - gyorsan rendet raktam. Kihúztam a gombostűt, megfordítottam a papírt, hogy más is olvashassa a kép címét. Rendet raktam! - gondoltam- …na ez volt a játék, a rendhagyó tárlat egyik játéka, nekünk, látogatóknak.

thumb kr kormos 1- Interaktív, beszélgetős ez a kiállításmegnyitó, sőt privát tárlatvezetést is szervezett. Miért? Nem elég a látvány?
- Minden képből lehet tanulni, minden kép technikailag és látásmódban is megnyit valami új dolgot, és kísérletezni kell. Itt rengeteg kísérlet van, és én a mai napig is kísérletezek anyaggal, felülettel. Az alkotómunka gyakorlatilag egy párbeszéd a felülettel, hiszen föltesz az ember valamit, a szín, a felület, a folt közöl velem valamit, én ott azt vagy megértem, vagy nem, de én is mindig hozzá teszek, és ez a játék folyamatosan megy oda-vissza. Én ezt nagyon élvezem, ez egy nagyon izgalmas kaland, amit szeretnék még sokáig megélni. Most először még rendhagyóbbá tesszük a kiállítást azzal, hogy, - mint a mai megnyitón is - bevonjuk a közönséget, hiszen szeretném, ha a kiállítóterem nem csak egy bemutatója lenne a képeknek, hanem egy közösségi tér is. Október 15-én és 20-án délután öt órától várjuk azokat, akik szívesen beszélgetnek festészetről, akár a képek ürügyén, vagy attól függetlenül. Üljünk le, beszélgessünk művészet, festészet apropóján a közös dolgainkról!
thumb kr kormos 2- A jó cím beszédes, most már értem miért is lett a gyűjtemény címe Látvány és gondolat.
-A látvány és gondolat tulajdonképpen azt jelenti, hogy a festészet az önmagában a különböző látványoknak az átírása. Ez az egyik része a kiállításnak, ami természeti ihletésű elsősorban, a másik pedig, hogy amikor az ember ősz hajszálainak aránya elkezd látványosan növekedni, akkor ez azzal is együtt jár, hogy visszatekint az életére, és egyre többet gondolkozik azokról a dolgokról, amik a világban körülötte vannak, amik másokat is foglalkoztatnak. A gondolat része pedig pont erről szól, hogy néhány olyan gondolatot próbáltam áttenni képbe, formába, színbe, ami az utóbbi időben számomra fontos kérdés volt, és talán a körülöttem lévőknél is. Hát így találkozik a kettő, a látvány és a gondolat.
- Csupa szín lett a kiállítóterem, ahogy beköltöztek Kormos Dénes festményei. Vélhetően ilyen az alkotó belső világa is.
- Ha nem találja meg valaki azokat a dolgokat a világban, amik pozitívak számára, amik örömet okoznak, akkor szürke lesz az élete, és a kép is szürke lenne, úgyhogy én azt tanácsolom, és azt szeretném sugallni mindenkinek, hogy a színek ott vannak. Ha túl sok van és összekeveredik, akkor szürke lesz belőle. Keresse meg magának mindenki azokat, amik a legfontosabbak és akkor színesek lesznek, illetve még egy előnye lesz, hogy ezek az ő színei lesznek. Bízom benne, hogy ezt sikerül valamilyen módon sugallni vagy megmutatni nekem, és akkor talán a gondolat meg a látvány része is ad valamit a kiállításlátogatóknak.
thumb kr kormos 3- Legutóbb egy festőkurzuson találkoztunk, most pedig már itt a saját önálló kiállításán. Bizonyára volt miből válogatni.
- Ez egy érdekes helyzet, mert nem túl sokat hagytam ki a festészetből, csupán 30 évet. A nyolcvanas években viszonylag sokat festettem, azokból az alkotásokból néhány kép maradt, ezek itt vannak az előtérben, a bejáratnál, a többi pedig az utóbbi két év válogatása. Az utóbbi két év elég intenzív volt, az „alvó vulkán” működésbe lépett, újra előjött a festés, az alkotás iránti vágy. Azt nem tudom, hogy a következő két év ilyen intenzív lesz-e, de most már nem lehet abbahagyni. A spirál, ha elindul valahol, akkor azt gondolom, hogy beszívja az embert és nincs megállás.
- A pedagógusember ott van a művészember mögött, amikor a saját vászna előtt áll?
- Azt gondolom, hogy nem szabad túl didaktizálni a dolgokat, én a gyerekeknek is azt mondtam, hogy magaddal legyél rendben, érezd azt, hogy az neked jó, amit te szívesen csinálsz, és akkor az működik. Az igazi nagy művek is így születtek. Pont ezért találtuk ki ezt a játékot is,- hogy adjon a közönség címet néhány képnek - hogy cseréljük ki a gondolatainkat. Nekem ez annak idején a tanításban is nagyon fontos volt, én hihetetlenül sokat tanultam a tehetséges ügyes tanítványaimtól.
- Van kedvenc Kormos-képe?
- Nem is tudom, de egy biztos, hogy én erdőőrült vagyok, gyerekkorom óta így van ez. Az erdő minden évszakban, minden napszakban más. Szülőfalum, Balaton község gyönyörű környezetben fekszik, nagy hatással volt rám, mély nyomokat hagyott bennem. A mai napig foglalkoztat a természet kimeríthetetlen forma- és színgazdagsága, az erdő sejtelmes misztikuma. Látszik itt is a kiállítóteremben, hogy az erdőfelületeket szeretem és a konstruktív felületeket, az egymásra hatásokat. Talán az az erdősor, ami itt a főoldalon van, ez az egyik kedvencem a sok közül, de a konstruktívakkal is nagyon jó barátságban vagyok.
- Járja még az erdőt, vagy inkább csak gondolatban, a vásznon?
- Az igény beleivódik az emberbe, így ha tehetem, kirándulok, sétálok, erdőt járok. Igen, a mai napig nagyon szeretem.
berta


Content of popup