thumb kr q 1A Triatlon Nagyhéten szombaton este a Quimby lépett fel. Kiss Tibivel, a zenekar énekesével, és Mikuli „Fefe” Ferenc basszusgitárossal a koncert előtt beszélgettem.
- Dunaújvárosiak Tiszaújvárosban. Van olyan érzésetek, mintha hazajönnétek?
Fefe: Igen, mindenképpen. Láttam óriási nagy csöveket, távhő vagy micsoda. Ez Dunaújvárosra is jellemző, tehát nagyon hasonló a környezet, úgyhogy én otthon érzem magam.
Kiss Tibi: Én, ha nem is azt érzem, hogy haza, inkább valami rokonhoz. Ismerem ezt a miliőt, de más a környezet. Dunaújvárosban vakon is hazatalálnék. Pár díszlet más, de nagyon sok minden hasonló.
- Volt időtök szétnézni?
thumb kr q 2K. T.: Olyan nagyon nem, csak bejöttünk ide, inkább egy kis hangulatot kaptunk el ebből az egészből. Meg azért jártunk már itt.
- A víztornyunk például olyan, mint nálatok a ferde víztorony.
K.T.: Na tessék! Van egy csomó ilyen. Például nekem és Liviusnak (aki az együttes ütőhangszeres énekese) ugyanolyan volt a lakásunk, amiben laktunk. Ugyanott volt a szobánk, és ugyanott volt az ágyunk. Tehát ezek a falanszterek ismerősek a mi életünkből is, ezek az ikonikus dolgok. De inkább azt gondolom, minden város olyan, amilyen emberek lakják, ezek csak a díszletek.
- Panelben nőttetek fel Dunaújvárosban?
K.T.: Én igen, a Fefe nem, ő családi házban nőtt fel Sárbogárdon, de én elsőgenerációs panelgyerek vagyok.
- Mi volt az első panelzenekarod?
K. T.: Egy garázsban alakultunk, ez egyfajta hozzátartozója a dolognak. Mondhatom, hogy a zöme panelgyerek volt, de igazából ez csak úgy hatott ránk. Tehát már akkor is, gyerekként is éreztem azt, hogy ebben a mintában - sorozatgyártott elemek, hasonló lakások - valami nem stimmel. Azon gondolkodtam, hogy milyen jó lenne, ha színesek lennének, kifestenék őket, és lám, mostanában már sokszor kifestik a paneleket. Meg az tetszik, hogy hozzánőnek a fák. Amikor még újak voltak a panelek, még nagyon picik voltak a fák, amiket ültettek, de ma már, ha hazamegyek, a harmadik-negyedik emeletig fölérnek. Így egy picit a természet újra birtokba veszi, és javítja az egyensúlyokat. De hát ez azért sokfelé így van a világban. Meg attól függetlenül, hogy panellakásban laktunk, úgy magával a lakással nem volt olyan nagyon nagy bajunk, viszonylag jó volt, meg volt erdő a közelben. Lehet, hogy nem az apoteózisa a hogyan éljünk együtt típusú dolognak, de ez van, úgyhogy mi érezzük a lelkünk mélyén ezt a történetet.
- Ezt az első zenekarban lehetett érezni? Mérgesek voltatok?
K.T.: Az indíték, amitől kialakult, az valójában az, hogy volt egy ingerszegény környezet. Ez nem attól volt, hogy panel, hanem attól, hogy egy tipikus magyar kisváros. A fiatal felnőtteknek nem nagyon gurított a helyzet lehetőséget. Egy picit untuk is magunkat, és hogy felrúgjuk a port, ez a zenélgetés, ez egy nagyon jó energia. Sokszor jönnek ilyen helyekről - ugye Angliában is Liverpoolból nagyon sok zenekar jött -, meg sokszor jönnek ki ilyen kis környezetből ezek a dolgok. Valószínűleg köze volt ehhez, segített, hogy valamit kitaláljunk. Az volt fontos, hogy együtt voltunk. Mi még a rendszerváltás előtt voltunk kamaszok, és éreztük, hogy nincs itt minden rendben, talán lehetne még gyurmázni ezen a dolgon. És szorgalmasan tomboltak bennünk a fiatalos punk energiák. Az első koncertek ilyenek voltak az iskolában - még nem Quimby, hanem Október volt a nevünk. És hogy milyen volt a közhangulat? A plakátjaink közepét kitépték például, aztán mehettünk az igazgatóhoz meg ilyenek. Abból a zenekarból három tag ma is benne van a Quimbyben. Az egy gimnazista zenekar volt, más neveken így-úgy játszottunk, aztán két-három évre rá újjáalakultunk, és akkor lett a Quimby. De az már Budapesten alakult.
Fefe: Az nagyon menő időszak volt, egyébként, ’89-ben érettségiztünk, a nagy részét a zenekar abban az aranykorban élte le. Akkor számtalan kocsmában erősítőket, hangosítást vásároltak, meg volt ez a nyitás, hogy tudtunk menni mindenfelé.
K.T.: Igazából a kocsmák lettek a játszóterek, ott vert tanyát a zene. Minden változásnak vannak előnyei és hátrányai. A rendszerváltás hátránya nekünk az volt, hogy bejött a piacgazdaság, és eltűntek azok a helyek, ahol a Kispál és a Borzék még tudtak turnézni az országban. A 35-40 állomásos turnék - nekünk ez már nem volt meg, mert bezárták, meg átalakították, meg lebontották a régi művházakat. Erre a kocsmatulajdonosok kitalálták, hogy odatesznek egy színpadot a kocsma sarkába, és akkor ott volt a zene. A Tilos az Á volt ilyen gyűjtőhely, ott volt az első koncertünk a Palermo Boogie Ganggel.
- Miért költöztetek le Budapestre Dunaújvárosból?
K. T.: Mi úgy mondjuk, fel.
- Én úgy mondom, le.
K. T.: Miért?
- Mert elegem van abból, hogy minden Budapestre van centralizálva, és úgy gondolják, hogy ők fent vannak, mi meg itt vidéken lent. Pedig vannak fantasztikus városok, mint Pécs, Szeged - rengeteg jó zenekar jön onnan.
K. T.: Budapesten most nagyon klassz dolgok vannak, és egy valódi világváros. Azt látom, hogy a vidék a sértettségével nem megy előrébb. Tehát valamit tenniük kell az embereknek. Mindenhol azt tapasztaltam az elmúlt 30 évben, ahol jártunk, hogy azokban a városokban erősödött meg a kultúra, vagy lettek fontosabb dolgok, ahol voltak olyan misszionáriusok, emberek, akik nagyon sokat foglalkoztak azzal, hogy valóban tegyenek valamit. Azokban a városokban, amelyek ilyen szempontból jól működnek, ott azért tettek bele munkát. Dunaújváros nem volt annyira a térképen ilyen szempontból, de ott is volt olyan időszak, amikor kitalálták, vagy rájöttek, hogy üssük ki a kocsma falát, csináljunk szabadtéri helyet, és olyan nézőszámokat produkáltak a zenekarok, mint egy egyetemi nagyvárosban, mint mondjuk Szegeden vagy Pécsen. Ha eljöttek oda nagy zenekarok, a Tankcsapda meg ilyesmi, akkor ugyanannyian voltak, több száz ember ott volt rajtuk. Ez attól lett, hogy volt egy ember, aki azt mondta, hogy ad egy teret. Egy helyet, egy közösségi helyet, hogy itt valami történjen. Ja, és alakultak a zenekarok, mert látták ők is, és tetszett nekik - megpörgette egy picit az ifjúságot. Ha meg nem volt hely, akkor felszívódtak a fiatalok. Ha nincs hely, nincs közösségi tér, nincs olyan ember, aki ezt csinálja, akkor mintha felszívódnának az emberek. Felszívódnak a kocsmákba, a számítógép előtt elüldögélnek, vagy a Tisza parton egy üveg borral. Újvárosban nagyon sokszor átéltük, hogy van hely, nincs hely, van hely, nincs hely, és mekkora különbség lett attól a városban, hogy adtak teret a fiataloknak. Nem csak zenekaroknak, mert ez sok minden mást is begenerált, mert ez egy közösségi tér, ahol tudott találkozni a fiatalság, tudtak kapcsolatok születni.
- Ma egy triatlon esten léptek fel. Ti sportoltok valamit?
Fefe: Nekem főleg a koncertek jelentik a sporttevékenységet. Amikor az egyik lábamról a másikra rugózgatok -röpködnek a kilók. Ha azt veszem, akkor ez sport. Legalábbis egy kiló le szokott menni rólam egy-egy ilyen alkalomkor. Az az igazság, hogy a többi sport, az úgy valahogy már nem vonz.
K. T.: Én a gyógytornával tértem vissza a rock and rollból a sportba. Előtte sportoltam kiskamasz koromig, még versenyeken is részt vettem, aztán jött a rock and roll. Atletizáltam, nagyon szeretek focizni - általában az ilyen játékosabbakat, mert az atlétikából is azért fáztam ki, mert én valahogy a játékosabb sportok iránt vonzódtam. Szeretek rugózni, aktív lenni, meg mozogni, de inkább azokon a területeken, amiket jó csinálni. Próbáltam többször lemenni konditerembe, de az nekem nem működik. Próbálok úgy élni a hétköznapokban, hogy kezdjek valami hasznposat az energiával. Százszor inkább talicskázok - mondjuk építek valamit, vagy köveket pakolok -, mint hogy konditerembe járjak. Tudom, hogy elég régimódi hozzáállás. Kössék be magukat, és az energiát adják oda valakinek, ha annyi van, hogy csak úgy bicepsznövelésből vagy alakformálásból csinálnak ilyeneket. Az az energia ne vesszen már el, hanem be kéne őket drótozni, mert valakinek meg tökre kéne ahhoz az energia, hogy lábra álljon.
- Majdnem minden nap játszotok?
K. T.: Neeeem, dehogy, azért vissza kell töltődni. Ezt nem lehet büntetlenül csinálni. Van egy mennyiség, ami jól áll egy ilyen produkciónak, és nagyjából azon belül válogatunk, hogy hova tudunk elmenni. Egy ilyen zenekar nem tud játszani 200 koncertet, mert az kiégéshez vezet. Egy olyan 40-50 koncert az egészséges, és ennek a nagy része szezonban van.

thumb kr edda 1A nagyhét nyitókoncertjét az Edda adta. A zenekar frontembere, Pataki Attila jó szívvel emlékezett Tiszaújvárosra, az eggyüttes egyik „bölcsőjére”.
- Tiszaújváros egy borsodi iparváros. Volt benned egy olyan érzés, mintha hazajönnél?
- Nagyon. Elképesztően nagy szeretettel emlékszem Tiszaújvárosra, hiszen az első klubunk az itteni művelődési házban volt. Először havonta egyszer, aztán havonta kétszer játszottunk. Óriási nagy boldogsággal érkeztünk, és készültünk arra, hogy megmutassuk, hogy mit tudunk. Emlékszem a lányok csodálatos szemeire, tényleg csodálatos évek voltak, jó volt, szép volt, azt hiszem nagyon kellett ahhoz, hogy ma itt állhassak.
- A triatlon hét nyitókoncertjén léptek fel. Te kedveled az úszás, kerékpározás, futás hármast, vagy inkább lecserélnéd bor, szex, rock and roll hármasra?
- Ne keverjük össze! Mindegyik élvezetes dolog, csak más-más eredménye van. De tulajdonképpen - látod milyen érdekes -, mindegyikben el lehet fáradni. A lényeg az, hogy én világ életemben sportoltam, most is. Éppen az elmúlt öt évben kellett átváltanom úszásra.
- Mit sportoltál előtte?
thumb kr edda 2- Atléta voltam, középtávfutó, és 58 éves koromig minden reggel futottam. Minden nap, ha havazott, ha esett, ha fújt. E nélkül nem is tudnám csinálni a két és fél órákat, csak úgy dumából nem lehet megcsinálni. Úgyhogy a bor, szex, rock and rollért is odavagyok, de a futásért, biciklizésért és az úszásért is.
- Tavaly jelent meg a Dalok a testnek, dalok a léleknek című albumotok. A közönség a koncerteken általában a régi slágereket szokta kérni, hogy sikerül beilleszteni az új dalokat a műsorotokba?
- Bitang rafináltak vagyunk ebben is. Tudod, az idő nagy úr, és mindig tudjuk, hogy mikor, és hová kell őket elhelyezni. Egy új dalt mindig viszünk magunkkal - ma kettőt is. Amikor a műsort össze kell állítani, akkor baromi nehéz, mert egyre több a kötelező. Azokból már van legalább 15-16, és csak 3-4 új dalnak marad hely. Na, akkor van a zenekarban bunyó, hogy mit játsszunk. De azért nálunk van egy őrült nagy szabadság - ahogy szoktam mondani, a rockzene a pillanat művészete. Vezénylem a zenekart, ha akarom, akkor megállunk, és mondjuk ott van egy lányka, vagy egy fiúnak a nyakában egy kislány, és kiabál valamit, és akkor azt játsszuk.
- Hogyan születnek a dalok?
- Úgy, hogy éljük az életünket, és jönnek az impressziók. Általában 8-9 dalon dolgozok egyszerre. Ami nem hagyja magát, azt félre teszem, van, ami meg egyből kiszakad. Negyed-félkész dalok, meg ami megmaradt bennem élményekben, az olyan 50 és 100 között lehet, amik szegények kiperegtek, és nem kerültek fel lemezekre.
- A zenekarok már nem lemezeladásból, hanem koncertezésből élnek. Hogy néz ki a naptáratok a nyár hátralévő részére? Egyfolytában úton vagytok?
- Általában április végén, május elején kezdünk, és október végéig toljuk. Remélem, hogy a teremtő Isten megadja, hogy még sokáig, mert nekem az életem boldogsága, a mindenem az, amikor felmegyek a színpadra, és az Edda dalok megszólalnak. Akkor olyan kerek a világ - legyen bármi bajom, vagy bárkinek is, ott egyszer csak megtörténik az eggyé válás. Eddává válunk, Edda Művekké, megszólal a zene, és akkor az kerek és boldogságos. Szeretet kapunk, szeretetet adunk, mi kell még? Egyetlen igazság van, a szeretet, a többi duma.

thumb kr p 1A Triatlon Nagyhét második napján rendezte meg a Tisza Média Kft. a már hagyományos gyerekeknek szóló napját.
Minden évben egy tradicionális magyar mese köré épül ez a nap. Ennek a napnak volt már Süsü, a Nagy Ho-ho-horgász és Ludas Matyi is a főszereplője, ebben az évben az 1970-es és ’80-as évek nagy kedvencére Pom-Pomra esett a választás. A televízióból ismert népszerű rajzfilmsorozatot Csukás István meséiből Dargay Attila rendezte és Sajdik Ferenc rajzolta. Ehhez a meséhez kapcsolódott egy, a gyerekeknek meghirdetett rajzpályázat is, amire rekordszámú alkotás érkezett, összesen 36 lurkó gondolta úgy, hogy színes ceruzát vesz a kezébe és lerajzolja a mesebeli figurákat úgy, mintha ők is a triatlon világkupa versenyzői lennének. Korosztály szerint két kategóriában értékelt a zsűri.
thumb kr p 2Kicsik (10 év alattiak): 1. Kerékgyártó Áron (7 éves), 2. Jávorszki Panna (7 éves), 3. Kovács Balázs (8 éves). Különdíj: Onder Gerda (8 éves).
Nagyok (10 év felettiek): 1. Elek Bori (10 éves), 2. Jávorszki Olivér (10 éves), 3. Pénzes Flóra (13 éves). Különdíj: Hajdú Evelin (10 éves).
A hivatalos megnyitó és a rajzpályázat eredményhirdetése után az Egyszervolt Mesezenekar játszott a legkisebbeknek. A zenekar tagjai Vukról és Doktor Bubóról is hoztak egy-egy dalt, de a legnagyobb sikert a Pom-Pom meséből jól ismert Gombóc Artúr aratta, hiszen nem csak szelfizni és táncolni hívta a gyerekeket, hanem kedvenc csemegéjével, egy-egy csokoládéval is megajándékozta őket. A Dísztó környéke is benépesült erre a napra. Hosszú sor kacskaringózott az állatsimogatónál, minden gyerek szeretett volna bejutni és közelebbről is megnézni, esetleg meg is simogatni azokat az állatokat, melyekkel a városi gyerekek nem igazán találkoznak. A kecske, a bárány és a nyuszi is türelmesen állta a gyerekek kíváncsi hadát, de a baromfiudvar tagjai is képviselték magukat.
- Ide az állatsimogatóhoz minden évben el kell jönnünk - mondta egy nagymama, aki unokáival állt sorba, hogy bejussanak az állatokhoz. - Nagyon szeretik a gyerekek az állatokat és érdekes is nekik, hiszen ritkán látnak kutyán és macskán kívül más állatot. Az meg, hogy meg is lehet őket simogatni, hát az mindennél többet ér.
Állatokkal a szomszédos Lego sátorban is találkozhattunk, igaz nem élő és puha, szőrös jószágok voltak, hanem a népszerű színes építőelemekből készültek. Ezen kívül házak, autók, de még űrhajók is kikerültek az ügyes gyerekkezek alól. Nagy kedvenc volt idén is a kisvonat, amire bárki felülhetett és tehetett egy kört a város központjában.
- A hároméves kislányomnak a kisvasút tetszett a legjobban - mondta Balázs Regina. - Mivel már egyre nagyobb, egyre több dolgot ki tudunk próbálni vele. Természetesen még sok játékkal nem tud rendeltetésének megfelelően játszani, de nagyon jó itt, mert kint vagyunk a levegőn és jó, hogy ennyi hasonló korú gyerek is itt van. Ősszel kezdi a kislányom az óvodát, úgyhogy nem árt, ha szokja a gyerektársaságot.
Óriás sakk, malom és twister is megmozgatta a gyerekeket.
thumb kr p 3- Nagyon jó, hogy ilyen nagyok ezek a játékok - mondta Bence, aki barátaival az egyik társasjátékot próbálta ki. - Már máskor is voltak ilyen óriásjátékok, és akkor is itt voltam egész nap, mert nagyon élvezem, hogy játék közben nem egy asztal mellett kell ülni, hanem mi vagyunk a bábuk és lehet közben mozogni. Jó lenne otthonra is ilyen, de sajnos nem férne el a szobámba - mondta mosolyogva.
Az óriás mesekép előtt is tolongtak a gyerekek, sokan segítettek abban, hogy szép színessé váljon a fekete-fehér rajz.
- Állatok, épületek és veteményes kert is van a képen. Szerintem egy tanyát ábrázol ez a rajz - mondta Répási Laura, aki szintén filctollat ragadott, hogy a sövénykerítést zöldre színezze. - Annak ellenére, hogy már tizenkét éves vagyok, nagyon szeretek színezi, és a rajzolás is a hobbijaim közé tartozik. Régebben inkább színes ceruzákkal rajzoltam, mostanában azonban a fekete-fehér képeket jobban kedvelem, amit grafittal készítek el.
Egész nap finom illat terjedt a tóparti fák árnyékában. Szorgos kesznyéteni asszonyok több száz palacsintát sütöttek a játék közben elfáradt, megéhezett gyerekeknek. A kakaós és lekváros finomság árbevételét a kesznyéteni református templom felújítására fordítják.
ema

A Tiszaújvárosi Nyugdíjasok Egyesületének keretében működő Tiszavirág Idősek Klubja köszönetét fejezi ki a „ TISZAÚJVÁROS JÖVŐJÉÉRT” Alapítványnak, hogy 150.000 Ft-al támogatta a Tiszavirág Dalkört. Ebből az összegből 10 db fellépő blúz és szoknya vásárlására nyílt lehetőség. A város és a humánszolgáltató rendezvényein rendszeresen fellépő nyugdíjasokat tömörítő dalkörnek ezzel lehetősége nyílt egységes, kellemes megjelenést mutatni, ami nagyobb magabiztosságot ad a színpadon szereplőknek.
Besenyei Istvánné Varjas Lászlóné
klubvezető egyesületi elnök

Július 18. csütörtök

9:00 Gimnasztráda gála (A műsor a szerdai adás ismétlése)
Július 24., szerda
18:00 Rockabilly Hungary a Sodrás Színtársulat előadásában

DERKOVITS MŰVELŐDÉSI KÖZPONT

Derko MiniGaléria
Tablók - a tiszaújvárosi nevelési intézmények végzős osztályainak tablóiból összeállított kiállítás
Látogatható: augusztus 21-ig

HAMVAS BÉLA VÁROSI KÖNYVTÁR
Varázslatos helyek Magyarországon - kamarakiállítás
Látogatható: augusztus 30-ig

TISZASZEDERKÉNYI FIÓKKÖNYVTÁR
Július 26. (péntek) 16.00 óra
„Társas” délután
Játéklehetőség logikai és stratégiai társasjátékokkal, kártyajátékokkal.
Játékmester: Borsósné Doktor Éva könyvtáros

HELYTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNY - „VILLA SCEDERKYN” TÁJHÁZ
Augusztus 31-éig a Helytörténeti Gyűjtemény „Egy modern város született - életmódváltás a dél-borsodi térségben” című állandó kiállítása szombaton és vasárnap is látogatható 11-19 óráig.
Helyszín: Tiszaújváros, Széchenyi út 37.
Minden nap 10.00-18.00 óráig látogatható a „Villa Scederkyn” Tájházban a „TÁJ – HÁZ” című időszaki kiállítás.

Értesítjük kedves Látogatóinkat, hogy
Augusztus 31-éig
a Tiszaszederkényi Művelődési Ház, a Hamvas Béla Városi Könyvtár és a Tiszaszederkényi Fiókkönyvtár
szombati napokon zárva tart.
A központi könyvtár (Tiszaújváros, Széchenyi út 37.)
július 22-től augusztus 5-ig zárva tart.
Nyitás: augusztus 6. (kedd) 10.00 óra
A könyvtári szolgáltatások ebben az időszakban
a Tiszaszederkényi Fiókkönyvtárban
(Tiszaújváros, Bocskai út 33.)
vehetők igénybe.
A várostörténeti kiállítás a központi könyvtár épületében
augusztus 31-éig szombaton és vasárnap is
nyitva tart 11.00 - 19.00 óráig.
A belépés díjtalan.
(Bejárat az üzletsor felől!)
Szíves megértésüket köszönjük!
Tiszaújvárosi Művelődési Központ és Könyvtár


Content of popup