Két hónappal ezelőtt mindannyiunk élete új szakaszhoz érkezett, nem volt az országban szinte senki, aki ugyanúgy élhetett tovább, mint azelőtt. Nem kezdek bele, hogy kiben mit váltott ki a járványhelyzet, ki hogy élte meg, hogyan élte túl a mindennapokat. Nem is írhatok erről, hiszen mindenkire másképpen hatott ez a furcsa pandémia. Egy biztos, ez a kéthónapos életszakasz nyomot hagyott. Emlékszem, így bíztattam olvasóinkat és magunkat, hogy „sok-sok aggodalommal teli, türelmet, megértést kívánó időszak után egyszer csak nagy, kövér betűkkel adhassunk hírt róla: vége!„ Nos, ezt még korántsem mondhatjuk, a frissen mosott maszk illata még jó ideig az orrunkban lesz, amikor boltba, gyógyszertárba, vagy ügyintézni megyünk, és a kötelező távolságtartás is része lesz egy ideig az életünknek. De a fű újra zöld, a nap megint süt, és mi is szabadabban élhetünk most már. Találkozhatunk a tágabb családdal, és - bár hivatalosan még nem szabadna - bizony tudjuk, hogy elcsattantak már azok a bizonyos nagyszülői puszik is, néhány könnycseppel megspékelve.
Egy szó, mint száz, újraindult az élet, ezért műsorrendünk is visszaáll az eredeti kerékvágásba. Boldoggá tett bennünket, hogy az évekkel, évtizedekkel korábbi felvételeink sokaknak örömet okoztak, nem is szűkölködtünk a visszajelzésekben, jó volt hallani, olvasni az önök észrevételeit, köszönő sorait. Az egyházak képviselőinek pedig köszönjük az együttműködést, hogy - templomi szertartások híján - vasárnaponként rendszeresen szóltak vallásos nézőinkhez. Végül, kérem önöket, továbbra is tartsanak velünk, nézzék a Tisza TV műsorait!
Radácsi Zsuzsa


Content of popup