Szabó Emma Janka lett az év első tiszaújvárosi kisbabája. A csöppség január elsején 15.45 perckor született 3310 grammal és 51 centiméterrel. A kislány Szabó Tamás és Szabó-Révész Renáta első gyermekeként látta meg a napvilágot a megyei kórházban.

Az új év első napján, január elsején ugyanúgy kezdődött a nap Szabóéknál, mint minden más családban. A fiatal pár kipihenve a csendes szilvesztert, hozzákezdett a napi rutinhoz, mígnem délelőtt közbeszóltak a fájások.
- Elsején reggel indultak a fájásaim, 10 percesek voltak 11 óráig, miközben nyugodt voltam, hiszen azt hittem, hogy csak jóslófájások, ami időnként vissza-visszatér, így főzni, mosni, takarítani kezdtem, mert nem vettem komolyan. A férjem aztán egy idő után mondta, hogy hívjuk a szülésznőt, szerinte már indulnunk kellett volna a kórházba, de én még akkor sem voltam biztos benne. Mivel csupán jóslófájásra gyanakodtam, az járt a fejemben, hogy milyen kellemetlen, ha bemegyünk ezzel a kórházba és kiderül, hogy még nincs is itt az idő - mosolyog az anyuka. - Időközben sűrűbben jöttek a fájások, 4 percenként, aztán irány a kórház, de igazán ekkor sem izgultam nagyon. Kora délután, 13 órakor kerültem a szülőszobára és háromnegyed 4-kor meg is született a kislányunk, természetes úton, komplikáció nélkül, a kórházban is csodálkoztak, hogy milyen gyorsan megszületett a baba. Ügyesek voltunk, különösen Emma - emlékszik vissza az édesanya, Szabó-Révész Renáta, majd a férje, Tomi, a boldog apuka veszi át a szót.
- Az első gyermekünk, kislányunk január elsején 15.45 perckor született 3310 grammal és 51 centiméterrel, akinek a Szabó Emma Janka nevet adtuk. Megtörtént a csoda, ettől jobban nem is kezdődhetett volna az év, boldog apuka vagyok, boldog szülők vagyunk, és csodálatos, hogy bent lehettem a szülésnél. Igazából én erőltettem az apás szülést a kezdetektől fogva, bár ott a helyszínen már egy kicsit megijedtem, kellemetlen volt, mert néha rosszabbul voltam, mint a feleségem, de hál’ istennek én is túléltem. Nem volt könnyű látni ott azt a nagy fájdalmat, nehéz volt azt átélni nekem is, azt hiszem meggyötört, de már jobban vagyok én is – mondja, lassan két hét távlatából, most már megkönnyebbülten Szabó Tamás, Emma apukája.
A fiatal anyukán, Renin nyoma sincs a fáradtságnak, sugárzik a boldogságtól, mosolyogva mesél mindenről, amiről kérdezem. Még a várandósság időszakáról is önfeledten mesél, holott a koronavírus-járvány miatt nem volt, nem lehetett úgy minden, ahogy eltervezték, vírusmentes békeidőben.
- Múlt hétfőn jöttünk haza a kórházból, azóta már eltelt egy hét, regenerálódtam, kialudtam magam, azt hiszem kipihent vagyok, amit a nagyszülőknek is köszönhetek, hiszen sokat segítenek nekünk. A terhesség 9 hónapját is boldogan éltem meg, bár a vírus miatt nehezebb volt, hiszen mindenhová egyedül tudtam csak menni, Tomi nélkül. A járványveszély miatt ő sajnos nem tudott olyan szép pillanatokat megélni, mint például az ultrahang vizsgálatok, nem láthatta, milyen a pici odabent, és nem hallhatta a szívhangját, de szerencsére egy 4D ultrahangra végül bejutott. Ezek voltak a legnehezebb pillanatok, hiszen Emma az első gyermekünk, és vele együtt egy ilyen járványhelyzetbe csöppentünk bele, de igyekeztünk nem rástresszelni, próbáltunk úgy csinálni, mintha nem lenne pandémia, nem arra koncentráltunk, hanem a jó dolgokra - mondja az édesanya. - Most leginkább csak az öröm van, nincs gondunk, ha sírósabb napja van, akkor a nagyik elringatják. Igazából Emma is sokat segít nekünk, hiszen nagyon jó baba, eszik, iszik és alszik. Mi is tudunk pihenni, igaz kicsit kevesebbet, mint a kicsi, de ez így van rendjén.
berta


Content of popup