thumb kr olaj 1A biodízel nemzetközi napja alkalmából a MOL ismét a környezettudatosságra és a használt sütőolaj környezetbarát elhelyezésére hívja fel a figyelmet. A vállalat 2011-ben indította útjára használt sütőolaj-gyűjtő programját, amelynek keretében az elmúlt években több mint 1900 tonna használt sütőolaj gyűlt össze, és ezzel a lakosság több ezer liter élővizet kímélt meg az elszennyezéstől.

thumb kr olaj 2Magyarországon évente több tízezer tonna étolajat használnak fel. A felhasználás során keletkező használt sütőolaj sorsa azonban csak az üzemi konyháknál, éttermeknél megoldott, ahol szervezetten folyik a hulladék elszállítása és feldolgozása. A háztartásokban használt sütőolaj rendre a lefolyókba vagy a szemétbe kerül. Ez igen káros, hiszen a csővezetékek falára lerakódva a csatorna dugulását okozza, melyről nemrég a Dunántúli Regionális Vízmű Zrt. csatornaillemtan-kampánya során egy figyelemfelkeltő animációs videót is kikészített. A használt sütőolaj a háztartási szemétbe öntve sincs ideális helyen, hiszen nehezen lebomló anyagként jelenik meg a hulladéklerakókban. Ha pedig a sütőolaj gondatlanságból vagy szándékosan az élővizekbe jut, az még veszélyesebb: tavakban, folyókban a víz felszínén úszva meggátolja az oxigénfelvételt, így elpusztítja a vízi élőlényeket. Egyetlen csepp használt étolaj akár ezer liter élővizet is elszennyezhet.
A háztartásokban használt sütőolaj környezetbarát tárolására teremtett ideális megoldást a MOL, amikor országszerte legalább 350 töltőállomásán helyezett ki gyűjtőtartályokat, így a lakosság egyszerűen, gyorsan, környezetbarát módon „szabadulhat meg” a használt étolajtól. A számok pedig magukért beszélnek, hiszen a kezdeményezés elindításától, 2011-től kezdve több mint 1900 tonna használt sütőolaj gyűlt össze a MOL töltőállomásain. A környezettudatosság képzeletbeli dobogójának első helyezettje Pest megye, itt adták le a legtöbb használt sütőolajat, 775 tonnát. A második Győr-Moson-Sopron 116 tonnával, a harmadik helyezett pedig Veszprém megye, 86 tonnányi összegyűlt használt sütőolajjal.
A kijelölt MOL töltőállomásokon leadott használt olajat a Biofilter Kft. gyűjti össze és tisztítást követően juttatja el a Rossi Biofuel komáromi üzemébe, ahol bioüzemanyagot gyártatnak belőle. Ennek köszönhetően környezetre káros hulladék helyett újrahasznosított, környezetbarát terméket állítanak elő, amelyet a MOL százhalombattai finomítójában használnak fel biokomponensként a gázolaj gyártásához.
A legközelebbi használt sütőolajat átvevő töltőállomások listája megtalálható a töltőállomás keresőn (toltoallomaskereso.mol.hu).

thumb kr drog 1Alkohol, speed, kokain, aztán még több alkohol. Elfojtott problémák, út a kisvárosi életből a nagyvárosi forgatagba, aztán vissza - tökéletes recept az önpusztításra. Péter pokolból pokolba került, sokszor közel a halálhoz. Nagyon nehéz volt elfogadnia, hogy nem ő, hanem az alkohol irányítja az életét, de amikor végül mégis beismerte ezt, onnantól egy új életet kapott.

thumb kr drog 2- A legtöbb tizenéves már általános iskolában kipróbálja az alkoholt. Te mikor ittál először?
- Az iskolában magának való, csendes gyerek voltam, és nehezen barátkoztam. A nyolcadik osztály után Tiszaújvárosból egy teljesen más világba kerültem, Miskolcon kezdtem középiskolába járni. A szüleim akkor már régen elváltak, és évek óta nem beszéltek egymással. Anyunak azt mondtam, megyek a hétvégén apuhoz, apunak azt mondtam, nem tudok elmenni hozzá, így mindenki meg volt nyugodva, én pedig szabad voltam egész hétvégén. Az egész úgy kezdődött, hogy elsőben két osztálytársammal elindultunk bulizni. Ők vettek egy üveg császárkörte nevű borzalmat, és elkezdték iszogatni. Álltunk a buszmegállóban, közeledett a busz, és a félliteres üveg még félig volt. Nem tudtunk mit csinálni, megittam egyben az egészet. A tízperces utazás után, amikor leszálltunk a buszról, nekem már mindenhogy állt a fejem, a kezem, a szemeim, de egyébként nagyon jól éreztem magam, nagyon élveztem a dolgot. Az alkohol teljesen más embert csinált belőlem, megnyílt előttem az egész világ. Közvetlen voltam, ismerkedtem, csajoztam, amit addig soha nem csináltam.
- Hogy kerültek a drogok a képbe?
- Az volt a baj, hogy mindig gyorsan, és sokat ittam, így nagyon hamar kiütöttem magam, egy-két óra alatt filmszakadásig ittam magam. Ekkor mondták a haverjaim, hogy a speed-re sokat lehet inni, úgy, hogy nem üt ki az alkohol. Kipróbáltam, és ez egy teljesen új szintre emelte az egészet. A hétköznapokban egy csendes, magának való gyerek voltam, ültem a szobában, néztem a tévét, hétvégén pedig olyan ember lettem, amilyen egyébként szerettem volna lenni, csak magamtól egyszerűen nem voltam erre képes. Ez végigkísért az egész középiskolai időszakom alatt.
- Iskola után, fiatal felnőttként hogyan alakult az életed?
- Amikor elvégeztem az iskolát, tudatosan egy olyan helyen kezdtem el dolgozni itt Tiszaújvárosban, ahol nagyrészt éjszakai műszakot tudtam vállalni, mert ott nem szondáztattak, csak azt figyelték, hogy meglegyen a termelés. Speed-el meg termeltem rendesen. Nagyon megtetszett ez az életforma, már önálló keresettel rendelkeztem, így hetente többször is elmehettem bulizni. Ezzel viszont nőtt a szerfogyasztás, ami pedig egy költséges dolog. Ezért arra gondoltam, hogy nekivágok a nagyvilágnak, elmegyek Angliába. Mindig azt hallottam, hogy külföldön kolbászból van a kerítés, és mindenki úgy jön haza, hogy degeszre kereste magát. Nem voltak olyan terveim, hogy lakást, vagy autót veszek majd a pénzből, inkább a kalandvágy hajtott. A legnagyobb mozgatórugó pedig az volt, hogy ki akartam szakadni, szabadulni akartam a környezetemből. Huszonnégy éves voltam, még mindig a szüleimmel laktam, és azt számolgattam, ha kiveszek egy albérletet, fizetem a rezsit, akkor nem marad pénz bulira.
- Jót tett a környezetváltás?
- Tíz évet voltam Angliában. Az első évek még tényleg úgy teltek, hogy kerestem a munkát, mentem utána, volt úgy, hogy egyszerre három munkahelyem volt. A vendéglátásban dolgoztam, végigjártam a létrát a mosogatástól kezdve a konyhán keresztül a bárig. Takarékoskodtam, félreraktam a pénzt, ha bármi történik velem, akkor az ott legyen. Ez ment évekig, viszont valami az évek során megváltozott. Nagyon belekerültem a nagyvárosi életbe, forgatagba, és megismerkedtem a kokainnal, amit ott boldog-boldogtalan csinál, nullától száz éves korig. Ezután már tudatosan olyan helyeken kezdtem el dolgozni, olyan bárokban, pubokban, ahol ez nem volt tabu, lehetett csinálni. A vendéglátásban az a lényeg, ha a vendég boldog, akkor mindenki boldog, ha jönnek a vendégek, akkor minden rendben van. Olyan belvárosi, nyüzsgő, tömött helyeket választottam - nem érdekelt, hogy mennyit kell dolgozni, csak mindig legyen vendég, mert akkor mindenki boldog, és akkor így elnézték, hogy én szívok. Mindig jókedvű voltam. Látták rajtam, hogy valami van, de tudták, hogy a Peti ilyen, nagyon jól elvégzi a munkáját, a vendégekkel nagyon kedves, és ez így teljesen jó. Az első hat évben még kordában tudtam tartani magam anyagilag is, emberileg is, nem durván csináltam, heti rendszerességgel. Viszont ahogy teltek az évek, a tízből az utolsó három évem pokoljárás volt. Akkor már vodkával és kokainnal keltem minden nap.
- Mi történt az első hat év után, miért vált mindennapossá a drogozás?
- Volt egy magyarokból álló baráti társaságom, akik kijöttek utánam. Együtt laktunk, együtt buliztunk, volt közösség. Ők az idők során hazaköltöztek. Meg ott Londonban is szétköltöztünk, távol laktunk, már nem annyira tartottuk a kapcsolatot, egyedül maradtam. És hogy kitöltsem az egyedül töltött időt, ittam, szívtam.
- Hogy telt az utolsó három év?
- Akkor már úgy éltem az életemet, hogy nem voltak tartalékaim. Csak hétről hétre, fizetéstől fizetésig éltem, és tudatosodott bennem, hogy a vendéglátásból nem fogok tudni kiszakadni. Kezdett rám nehezedni, hogy egyedül vagyok, a rokonaim otthon vannak Magyarországon, elegem van az egész vendéglátás mókuskerékből, nem lesz családom, és ez így marad. Amiért elkezdtem inni annak idején középiskolában, hogy megnyílok és megnyílik előttem a világ, közvetlen vagyok mindenkivel, az évek során a visszájára fordult. Minél többet ittam, drogoztam, annál befeléfordulóbb lettem. Az utolsó években pedig már nem tudtam elképzelni a hétköznapokat e nélkül. Abban az étteremben, ahol dolgoztam, ittam munka közben, és amikor hazamentem, akkor kezdtem el cuccozni. Bezártam az ajtót, redőnyt le, és ittam, meg csaptam szét magam. Ebben az időszakban már nagyon sok tartozást felhalmoztam. Milliós tartozások dílerek és bankok felé, a végén bujkálnom kellett, mert egyszerűen képtelenség volt törleszteni. Egy pöcegödör lakásban laktam, csak egy matracom meg egy bőröndöm volt, és csak cipőben mertem mászkálni, annyira koszos volt a padló. Kilátástalannak éreztem a helyzetemet. Hajnalban hazagyalogoltam harminc kilométert munkából, mert nem volt pénzem buszra, és próbáltam aludni. Az volt a legrosszabb, amikor elaludtam, mert akkor jöttek a démonok, dőlt rólam a víz. Amikor felkeltem, mindig volt mellettem egy kis bor vagy vodka, azt meghúztam, és vártam tíz percet, mire fel tudtam kelni, és nekiindulni a napnak. A kilencedik évben már azt éreztem, hogy nekem itt talán már egy évem sincs. Végül nagy szülői segítség árán kifizettem a tartozásokat, és hazaköltöztem.
- Ennyi év kokainozás után nagyon kemény lehetett hirtelen abbahagyni.
- A kokainozás megszűnt egyik napról a másikra, mert itthon se pénz, se lehetőség nem volt rá. És tényleg nem számoltam a kemény elvonási tünetekkel. Az első pár hónapban nagyon kemények voltak az éjszakák. Üvöltöttem, ordítottam, csapkodtam, patakokban folyt rólam a víz, rázott a hideg. Aztán az egyik éjszaka felkeltem, kimentem a spájzba, és találtam nyolc-tíz doboz sört. Elkezdtem inni, felmentem a szobámba, elájultam, és végre aludtam. Rájöttem, hogy az alkohol nagyon jó fájdalomcsillapító lesz nekem, amíg az elvonási tünetek tartanak. Innentől kezdve lettem kőkemény alkoholista.
- Igazából csak szert váltottál.
- A kokaint felcseréltem alkoholra, és a függőség megmaradt. Szakmát is váltottam, leraktam a targoncás jogosítványt, logisztikában, raktározásban kezdtem el dolgozni. Nem éjszakás műszak volt, mint a vendéglátásban, azt hittem majd szépen megváltozok. De az lett, hogy körülöttem megváltozott minden, de én magam nem változtam semmit. Nagyon sok hülyeséggel próbálkoztam az ivászataim során. Rájöttem, amikor töményet iszok, akkor nagyon gyorsan kiütöm magam, de ha sört iszok, akkor szinten tudom tartani magam. Így ez egy nagyon vicces időszak volt, mert délután kettőig dolgoztam, fél háromra hazaértem, elkezdtem sörözni, és csak azt vettem észre, hogy reggel négy óra van, és hamarosan menni kell dolgozni. Próbálkoztam ilyenekkel, hogy csak sört ittam, csak bort ittam, csak evés után kezdtem el inni. Volt még egy ilyen agymenős időszakom, amikor úgy gondoltam, hogy gyógynövény alapú piákat kell inni, hiszen a gyógynövényektől majd egészséges leszek. Egészségileg nagyon hazavágott ez a kemény ivászat. Volt egy pár nap ebben a gyógynövényes időszakban, amikor folyamatosan ittam, aztán másfél napig vért hánytam. Elmentem orvoshoz, infúzió, mentő, be a kórházba, belgyógyászat. Egy hétig voltam bent, ment a fogadkozás, hogy én most nagyon megijedtem. Péntek délelőtt tizenegykor kiadták a zárójelentést, és hazaengedtek, fél kettőkor már ájult részegen feküdtem itt a szobában. Két nappal később ébredtem fel a detoxban.
- Elindult a zuhanórepülés.
- A családomnak ez az időszak maga volt a pokol. Ekkor ismerkedtem meg az élettársammal. Viharos volt a kapcsolatunk, voltak olyan időszakok, amikor nem voltunk együtt. Egyik ilyen szétválós alkalommal az volt a szerencsém, hogy akkor éjszaka beszéltünk telefonon, és elmondtam neki, hogy még lemegyek egy üveg italért. Utána próbált hívni, de akkor már nem jelentkeztem, így a rendőrök, mentők jöttek, rám törték az ajtót, és ők találtak meg eszméletlenül. Másnap, amikor kijöttem a detoxból, családi kérésre befeküdtem az addiktológiai osztályra, hogy majd ott kigyógyítanak. Egy hónapot voltam bent, ott is ment a fogadkozás, de talán egy hétig, ha bírtam, aztán minden kezdődött elölről. És ezt megismételtem még háromszor. Bementem, fogadkoztam, újra kezdtem. Nem egyszer törték rám az ajtót. Tébolyda volt, és mégis az motoszkált bennem, hogy igazából én nem akarom abbahagyni az ivást, hanem megoldani akarom. Valahogy úgy kell inni, hogy az jó legyen, hogy ne legyen ilyen baj. Meg kell találni a módját, mert igazából lehet úgy inni, hogy el tudok élni családdal, csak úgy kell innom, és olyanokat kell innom, hogy az mindenkinek jó legyen. Mert azt akartam, az, hogy iszok, ne szúrjon senkinek szemet, ne bántson senkit. Ezt nézze el nekem mindenki - nem cigizek, már nem drogozok, nem kártyázok, nem játékgépezek, sőt, amikor iszok, nem vagyok agresszív, hanem elvagyok, mint a befőtt, nem bántok senkit. Tehát ezt nézze már el nekem mindenki. Én csak ennyit akarok. Ez ment évekig. Az utolsó kórházban töltött hetem után el kellett mennem üzemorvoshoz, ő pedig azt mondta, innentől kezdve csak akkor írja alá, hogy alkalmas vagyok bármiféle munkára, ha pszichiáterhez fogok járni. A pszichiáter pedig egy feltétellel egyezett bele a kezelésbe, ha szedni fogom az Antetil tablettát, amire nem lehet inni, mert nagyon rosszul leszel. El is kezdtem szedni, és volt egy öthónapos időszak, amikor ezt nagyon betartottam. Viszont nézegettem a naptárt, hogy jön a december, ünnepek - hát még az életben szilveszter el nem telt, hogy én ne igyak. Nem szóltam senkinek, hanem tudatosan abbahagytam az Antetilt, megvártam, amíg kiürül a szervezetemből. A karácsony és a szilveszter még jól el is telt, mert óvatosan ittam, viszont januártól megint elkezdődött a zuhanórepülés. A párom megint elköltözött tőlem. És megint az volt a szerencsém, hogy két nap után rám nézett, hogy mi van velem. Akkor talált meg itt a szobában eszméletlenül, kilenc darab félliteres vodkásüveggel körülöttem, amit az alatt a két nap alatt ittam meg, amíg egyedül voltam. Mentők, kórház, sürgősségi, és az intenzíven ébredtem fel. Csövek lógtak ki mindenhonnan, néztem, aztán összeraktam, hogy újra kórházban vagyok. Jött a nővérke, kérdezte tudom-e mi történt - mondtam csak sejtem. Azt mondta, nagyon kemény ivászat után hoztak be, és két-három órán múlt az életem. Ekkor történt valami, ami beszúrt egy tüskét. Másnak lehet, hogy ez jelentéktelen dolog - eljött hozzám a párom, megfogta a kezemet, és azt mondta, hogy amikor nem iszok, akkor nagyon jó velem, de az, hogy iszok, ez így nem élet. Ha még lenne is így gyerekünk, akkor anyja lesz, de apja biztos, hogy nem. Ez a mondat, mint egy vonat, átdübörgött rajtam. A szüleim korán elváltak, hatéves voltam, és csak kéthetente, vagy ritkábban láttam apámat. Mindig hiányzott egy apa az életemből, akivel megbeszélhettem volna dolgokat. Nagyon sok kérdésem lett volna nőkről, az életről, munkáról, mindenről. És amikor a párom ezt kimondta, hogy ha lesz gyerekünk, nem lesz apja, ez bennem nagyon sok mindent megváltoztatott. Én azt mondtam, ha nekem lesz gyerekem, én nagyon jó apja akarok lenni. Foglalkozni vele, ott lenni. De valahogy még ezután sem tudtam abbahagyni az ivást. Attól kezdve viszont már féltem az alkoholtól. (folytatjuk)
Surányi P. Balázs

thumb kr csillag 1Éppen hogy a láthatóság szintje alá csökkent a NEOWISE üstökös fényessége, máris itt van egy szintén látványos égi esemény, a Krónika megjelenésének időpontjában max-

imumát mutató augusztusi csillaghullás. Az év leglátványosabb csillaghullását produkáló Perszeidák meteorrajnak ugyanis augusztus 12-én, 13-án várható a maximuma.

thumb kr csillag 3Sok más meteorraj is megfigyelhető az év során, de egyértelműen ez a legaktívabb és leglátványosabb meteoráramlat. Népszerűségét, ismertségét többek között annak is köszönheti, hogy a Föld északi felén a nyári időszakban figyelhető meg. A többi hozzá hasonló, vagy akár nagyobb aktivitást produkáló raj, az őszi, vagy téli időszakban látható, amikor lényegesen kedvezőtlenebbek az időjárási és észlelési körülmények. De az ismertsége annak is köszönhető, hogy ez az egyik legősibb, legrégebb óta megfigyelt meteorraj.
Ehhez a szép égi jelenséghez számos népi és mitológiai hiedelem társul. A legismertebb, amit mindenki tud, hogy ha hullócsillagot látunk, akkor kívánjunk valamit. Ha azt senkinek nem áruljuk el, akkor a kívánság teljesül egy éven belül. Ez nem véletlen, ugyanis az augusztusi csillaghullás mögött maga Zeusz, az istenek istene, illetve fia Perszeusz áll. A mitológiai történet nagyon lerövidítve úgy szól, hogy Zeusz, felesége Héra haragját elkerülendő aranyeső képében környékezte meg a gyönyörű Danaét, az argoszi királylányt. Az ő furcsa nászuk gyümölcse lett a félisten Perszeusz, aki hőstettei révén kiérdemelte, hogy apja felhelyezze az égboltra. A legszórakoztatóbb hiedelem szerint a hullócsillagok a fényükkel a szüzességüket éppen elveszítő lányokat számolják össze. Remélem a nyári fesztiválok elmaradása nem nyomja rá a bélyegét a várt égi esemény látványosságára.
Meg kell említeni, hogy a hullócsillag megnevezés kissé félrevezető, ugyanis szerencsére nem egy csillag hullik le, hanem egy parányi porszemcse, ami a Földdel ütközve a magas légkörben felizzik és elég. Szaknyelven ezt a fényjelenséget meteornak nevezzük. Sokszor keverednek a jelenséggel kapcsolatos fogalmak, ezért röviden tisztázzuk ezeket:
- meteoroid: a Nap körül keringő apró porszem, törmelék
- meteor: a Föld légkörébe hatoló meteoroid által okozott fényjelenség
- bolida: a Vénusz fényességét meghaladó meteor
- meteorit: a Föld felszínét elért meteoroid
A meteoroidok keletkezése több okra vezethető vissza. Nagyon sok poranyag megmaradt a Naprendszer keletkezésekor, az üstökösök bomlása, aszteroidák, kisbolygók ütközése porladása is jelentős forrás. Tehát a világűr tele van olyan apró testekkel, amelyek nem rajban rendeződtek, és bármikor keresztezhetik a Föld útját. Ezek az úgynevezett sporadikus meteoritok bármikor hullhatnak és hullanak is, leggyakrabban hajnalban. Ennek az a magyarázata, hogy az esti meteorok utolérik a Földet, míg a hajnaliak szembe jönnek velünk, tehát sokkal nagyobb az ütközés sebessége.
Nagyon régi felismerés, hogy bizonyos és meghatározott időszakokban látványosan megnő a meteorok száma, és nyomvonalukat visszafelé meghosszabbítva az égbolt egy pontján találkoznak. Ezt nevezzük a meteorraj radiánsának, és amely csillagképben ez a pont elhelyezkedik, az adja a raj nevét. A legismertebbek a Perseidák, Leonidák, Quadrantidák, Lyridák. Ilyenkor a Föld egy üstökös pályájának mentén kiszóródott törmelékkel találkozik, melynek megkapó meteorzápor lehet az eredménye. Földünk minden augusztus közepén metszi a 122P/Swift-Tuttle üstökös pályáját, és begyűjti az éppen ott található törmeléket. (1. ábra) Ennek az üstökösnek a keringési ideje 133 év, nagysága kb. 26 kilométer. Figyelmesebb olvasóim feltehetik a kérdést, mi van akkor, ha a Föld nem a törmelékkel, hanem magával az üstökössel találkozik? Látatlanban kijelenthetjük, hogy nagyon nagy baj, hisz a dinoszauruszok kipusztulását 65 millió éve egy ennél kisebb becsapódás okozta. Számítások szerint 4479-ben lesz annyira földközelben, hogy az ütközés valószínűsíthető. Addig még van időnk elhárítási technológián gondolkozni. Egyébként a meteoritok is képesek komoly károkozásra. Példaként a 2013-as eseményt említeném. Az oroszországi Cseljabinszk felett 30 kilométerrel felrobbant bolida lökéshulláma a fél várost lerombolta, 1200 ember sérült meg.
A csillaghullás megfigyelésének nagy előnye, hogy semmiféle eszköz nem szükséges hozzá, eltekintve persze a kellően sötét derült égbolttól, szúnyogriasztótól, és a megfelelő öltözettől. Az idei év a Hold zavaró hatásával szembe is előnyösebb, mint a tavalyi esztendő volt, a fogyó Hold csak éjfél körül kel, addig a teljesen sötét égen gyönyörködhetünk a sziporkázásban. A meteorraj radiánsa, azaz az a hely ahonnan szétsugárzódnak a meteoritok a Perszeusz csillagképben van, amely az esti órákban ÉÉK- irányba található a mellékelt ábrának megfelelően. (2. ábra)
Tartósabb nézelődésnél szükségünk lehet egy kényelmes, dönthető támlájú kerti székre vagy ágyra, esetleg egy jó matracra, hálózsákra. Ne a fejünk feletti égboltot szemléljük, inkább valahova a horizont fölé, úgy 45° magasra nézzünk. Kitüntetett irány nincs, a hullócsillagok az ég bármely részén feltűnhetnek. Ezért előnyös, ha több ember végzi a megfigyelést, és az égterületeket megosztják egymás közt, majd kommentálják a látottakat az élményből kimaradóknak. Gyakran előfordul, hogy percekig nem hullik egyetlen meteor sem, aztán egy percen belül jön akár 6-8 darab is. Közben viszont gyönyörködhetünk a nyári égbolt lenyűgöző szépségében.
Szutor István
csillagászati klubvezető

Idén első alkalommal vehettek részt diákjaink Erzsébet táborban. Két időpontban - július végén és augusztus elején, 2-2 csoportban tölthették együtt idejüket a táborozni vágyók. A koronavírus-járvány miatt a nagy érdeklődés ellenére egy csoportban 20 tanuló tartózkodhatott, 2 kísérővel. A szabályok pontos betartásával történt minden program megszervezése. 

A tábor napközis jellege lehetővé tette, hogy a gyerekek egész nap közös programokon vegyenek részt: kiránduljanak, strandoljanak, közös játékokban, versenyeken mérjék össze erejüket. A tábor tematikájában az egészséges táplálkozás, környezetvédelem és a sport fontos szerepet játszott. A gyerekek ellátogathattak a szervezett kirándulásokon Szilvásváradra, Lillafüredre és Miskolctapolcára. A táborok működését, és a higiéniai szabályok betartását mindkét alkalommal ellenőrizték. Az ellenőrzések alkalmával mindent rendben találtak. A pályázatok elkészítését, a szervezési feladatok ellátását, és a programok összeállítását köszönjük Baloghné Hideg-Nagy Gyöngyi tanárnőnek. Bízunk benne, hogy jövőre is lesz lehetőségünk a tábor megrendezésére.
Rácz Zita
munkaközösség-vezető

Szerkesztőségünk szeretné feleleveníteni azt a korábbi hagyományt, hogy a legifjabb tiszaújvárosiak érkezéséről hírt ad a tágabb közösségnek is, természetesen a szülők megkeresésére, és hozzájárulásával. Ezért arra kérjük a leendő édesanyákat, édesapákat, hogy ha megérkezik a várva-várt kisbabájuk, és elkészült az első cuki fotó az újszülöttről, küldjék el nekünk is, osszák meg velünk az ilyenkor fontos információkat is, hogy például mi a keresztneve, hány kiló, és feje búbjától a talpáig hány centit képvisel. Természetesen mindez önkéntes alapon működhet csak, mi bízunk benne, hogy nyitottak lesznek erre, és együtt örülhetünk a családdal az új jövevénynek, az éppen aktuálisan legifjabb tiszaújvárosi polgárnak a Baba született rovatunkban. Várjuk az örömhírt személyesen szerkesztőségünkben, vagy a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. email címre.

thumb kr bankuti annaA „Hozzál két sört!” mondat lehet, hogy régebben még működött, de azt hiszem, ma már sok helyen borulna az asztal egy ilyen után. Férfiak főznek, mosogatnak, mosnak, vasalnak. Sokak szerint gyakorlatias dolog, de van aki úgy gondolja, hogy elnőiesedünk. Ezekről a szerepelvárásokról és változásokról beszélgettem Bánkuti Anna kisebbségpolitikai szakértővel.

Miért kisebbségpolitika? Azt mondja Anna, hogy a kisebbség fogalmába beletartozik az a nézet is, hogy hatalmi pozíciók szempontjából a nők kisebbségben vannak, hiába nem számszerű kisebbségi csoportról beszélünk.
- Az idősebbek még követik a régi társadalmi szerepeket, az én korosztályomban már van olyan férfi, aki besegít a házimunkába, de a fiataloknál már azt látom, hogy a legtöbbjüknél ez teljesen természetes. Te hogy látod, változnak az idők, a fiúk többet segítenek?
- Én harmincas vagyok, még az Y generációhoz tartozom, de azt látom, hogy igen, az én generációmban is, a minket követő generációkban pedig már még többet segítenek. Lehet, hogy a nézetem valamennyire torzít, mert én a saját párkapcsolatomban ezt el is várom. Én abszolút a női egyenjogúságban hiszek, és igyekszem ezt a hétköznapjaimban is megvalósítani. Nálunk ez működik, a barátom szó nélkül segít, tehát nincs ilyen probléma. Ez az én egyéni megélésem, viszont azt gondolom, hogy ez nincs mindenhol így. A Viharsarokban nőttem fel, vidéken teljesen más a helyzet. Most Budapesten élek, szerintem itt sokkal nyitottabbak a fiúk, viszont vidékiként azt is látom, hogy ott sokan vaskosan benne maradtak a régi szerepekben. Azok a barátnőim, a korosztályombeliek, akik vidéken maradtak, nem dolgoznak, hanem főállásban háztartásbeliek, és gyereket nevelnek. A férj a családfenntartó - vagy a barát, mert azért a házasság már nem annyira elvárás már ott sem - de a férfi a családfenntartó, és a nő az, aki otthon van, neveli a gyerekeket, és nem dolgozik.
- Azt mondod, a párkapcsolatodban elvárod, hogy besegítsen a barátod. Női szempontból ez pontosan mit jelent, mit szeretnétek? Azt, hogy a férfiak őrizzék meg a férfi szerepeiket, tehát legyenek családfenntartók, de vegyenek át néhány női szerepet is?
- Abban az esetben, ha a nő is kereső, márpedig manapság a legtöbb nő dolgozik, az a nehéz ebben az egyenjogúsági kérdésben, hogy a nőknek van egy második, illetve harmadik állásuk is. Csinálják a saját munkájukat, mert már ez valamiféle társadalmi elvárás, viszont az otthoni munka, ami nem bérmunka, de tudjuk, hogy az is ugyanúgy munka, ott pedig sajnos az van, hogy rájuk hárul a feladatoknak a nagy része, ezért sokkal leterheltebbek.
- Teljesen egyetértek veled, hogy ez egy második munka, de akkor férfioldalról én is mondhatom azt, hogy a férfiak, ha ti elvárjátok azt, hogy családfenntartók legyünk és legyen nagyobb ház, meg két autó, akkor mi is két állásban dolgozunk, hogy ezt biztosítani tudjuk. Vagy van másodállásunk és napi 12-14 órát dolgozunk, vagy elmegyünk külföldre dolgozni, hogy meglegyen az, amit ti elvártok.
- Igen, ez is igaz. Nálam az a helyzet, hogy teljes állásban dolgozom, hasonlóan keresek, mint a barátom, és hasonló munkarendben dolgozom. Tehát, ha az a felállás, hogy mindketten ugyanannyit rakunk bele a közösbe, akkor azt gondolom, hogy a háztartási feladatokat is egyenlően osszuk meg. Amit te mondasz az egy más helyzet. Nem háztartásbeli vagyok. Sok olyan nő van, akinek a háztartás, a gyereknevelés a feladata, és ő ezt szereti, jól érzi magát ebben a szerepben, de akkor ez egy másik kérdés. Én biztos, hogy ebben a modellben nem érezném jól magam, és abban is biztos vagyok, hogy sokan nem érzik jól magukat, csak ilyen lapokat osztottak nekik.
- Tehát te azt szereted, hogy dolgozol, és anyagilag független tudsz lenni, ha akarsz?
- Volt olyan párkapcsolatom, ahol a barátom sokkal jobban keresett nálam. Amikor szétmentünk, nekem nem volt munkám, sem bevételem, akkor megéreztem milyen bajban lenni. Amikor nulláról fel kell építened magad, mert éppen a kereső azt mondja, hogy köszönöm szépen, elég volt. Otthon, vidéken azt látom, hogy a férfiak belemennek a gyermekvállalásba, azért, hogy lefoglalják a nőket, ők pedig élik világukat, nincsenek otthon. Bent vannak a városban, isznak, buliznak, haverokkal lógnak, és nincs átvállalás. Néha elviszik a gyereket, hogy az asszonynak is legyen egy kis nyugi, de alapvetően a gyereknevelésből nem veszik ki a részüket. Pszichológus hallgatóként pedig azt gondolom, hogy egy gyereknek ugyanúgy szüksége van apai mintára, mint anyai mintára. Tehát ha a férfi teljesen kivonja magát, az nem fog egészséges személyiséget kialakítani a gyerekben.
- Igaz. Szerintem az kellene, hogy a férfiak vigyék magukkal kocsmába a gyerekeket...
- Ne gondold, hogy viccelsz, vidéken csinálják is. Otthon voltam egyik hétköznap, és láttam, hogy két ismerős srác már reggel nyolckor ott ült a kocsmában. Kérdeztem apámat, hogy itt tényleg ez a program? Az egyiknek 2 éves, a másiknak 1 éves a gyereke. Erre mondja az édesapám, ne aggódj, néha hozzák a gyerekeket is.
- Nem csak a nők szenvednek társadalmi szerepproblémáktól. Úgy gondolom a férfiaknak is megvannak a problémáik. Miért csak a nőket hallgatjuk meg? Miért nem tudunk leülni és meghallgatni mindkét oldalt?
- Ez egy nagyon izgalmas, érdekes kérdés. A téma akadémiai szinten már felvetődött - van egy ismerősöm, aki konkrétan férfikutató. A közbeszédben még valóban nincs benne, de azt gondolom, hogy idővel ez is meg fog történni. Ahogy a feminizmus, a férfi identitással foglalkozó dolgok is előtérbe fognak kerülni. Ebben teljesen egyetértek veled, egy ideális társadalomban mindkét hangot ki kell hangosítani, mert egy ideális társadalomban egyenlőség van.
- Még sincs olyan, hogy férfi menedékhely.
- Azt nem lehet kijelenteni, hogy a családon belüli erőszak áldozatai csak nők, mert ez így nem igaz. Családon belüli erőszak áldozata bárki lehet - gyerek, férj, feleség, barátnő, barát. Azt gondolom, hogy az esélyegyenlőség mindannyiunk érdeke, és ha esélyegyenlőség van, akkor ugyanúgy el tud jönni egy férfi egy bántalmazó kapcsolatból, és ugyanúgy el tud jönni egy nő. De mivel a mai társadalomban nagyobb arányban a férfi a családfenntartó, így egy férfi könnyebben tud eljönni, mint egy nő. Ezt a fontos kérdést nem szabad kiemelni ebből, ha erre rendszerszinten nézünk rá, akkor igenis a nőknek jelenleg Magyarországon nagyobb szükségük van támogatásra. Mindkét nemnek szüksége van a segítségre, és akadémiai szinten már tényleg van erről beszéd, sajnos a hétköznapokban, a szociálpolitikában még nem tartunk itt. Két hete erről is beszélgettünk a Tilos Rádió - Páholy című punkműsorában. Ágai Péter műsorvezető társam fogalmazta meg a legjobban, egy mondatban: „Miért keresek én többet ugyanabban a pozícióban, mint a feleségem? Milyen jó lenne, ha mindketten ugyanannyit keresnénk, mert akkor mindkettőnknek kevesebbet kellene dolgoznunk.” Ezek a rendszerszintű különbségek szerintem ugyanúgy sújtják a férfiakat is, mint a nőket.
- A médiában megy egy oda-vissza játék a gender témakörről. Szélsőségesek, extrémisták szólogatnak be oda-vissza egymásnak. Nem azt mondják, hogy üljünk le, és beszéljük meg, hanem mutatnak egy véresszájú férfigyűlölő lányt, aki előadja a szélsőséges butaságait, amiktől feministaként még én is égek, és rosszul érzem magam, mert azt mondom ilyenkor, csak nehogy egy jobbos meghallja ezt, mert akkor elkezd mutogatni, hogy tessék, milyen őrültek ezek a feministák. A szerkesztőknek fogalmuk sincs az egész témáról, csak a szélsőségeket szeretik felvillantani, azt mondják, itt van egy feminista, aki azt mondja, hogy minden férfi disznó, ez majd meglöki a nézettségünket. A média áldozatai vagyunk?
- A feminizmusnak is már nagyon sok ágazata van. Már nem beszélünk olyanról, hogy „a” feminizmus, hanem van liberális feminizmus, van egy anarcho-feminista nézőpont, vannak konzervatív feministák, tehát a feminizmus is szétszakadt. És igen, a feminizmusban megtalálható már egy nagyon szélsőséges irányzat is, ahogy fogalmaztad, már-már férfigyűlölők. Úgy gondolom, ez nem az egyenlőség felé mozdít el, tehát én is azt mondom, hogy ezek a szélsőséges irányzatok nekem már nem férnek bele. Vannak olyan ismerőseim, barátaim, akiknek a Tilos Rádiós transznemekről szóló adásunk nem fért volna bele, mert a transzneműségről egy radikális feminista azt mondja, hogy egy nő az nőnek születik, és nő marad, és nem tud ebből kilépni, egy férfi pedig férfinek születik és hatalmi pozícióban marad élete végéig, ha nem változik a társadalmi környezet. Tehát nekik a liberális vonal sem fér bele az ideológiai keretükbe.
- Ha elérünk oda, hogy nem lesznek férfi és női szerepek, hanem emberi szerepek lesznek, akkor jó lesz nekünk, vagy összedől a társadalom?
- Ez hit kérdése, de nekem az a prekoncepcióm, hogy jobb lesz nekünk. Engem nagyon foglalkoztatott ez a transzkérdés, pont azért, mert kiskoromban én is mindenáron fiú szerettem volna lenni. Nem azért, mert rosszul éreztem magam a testemben, hanem egész egyszerűen azt éreztem, hogy a fiúknak sokkal jobb. Úgy érzem, társadalmilag sokkal jobb fiúnak lenni. Nekem ez a megélésem. Én világ életemben azt kaptam meg abban a szexista kis közösségben, ahol felnőttem, hogy túl okos vagyok nőnek. Egy nő ne vezessen jól, egy nő ne csinálja ezt, ne csinálja azt, hanem ragaszkodjon ahhoz a szerephez, amit előír neki a társadalom. Aztán, amikor elköltöztem Budapestre 18 évesen, akkor nekem az egy olyan megnyugvás volt, hogy itt vannak olyan emberek, akik ugyanúgy gondolkodnak, mint én. De 18 évig nem ezt láttam. Marslakónak, földönkívülinek éreztem magam, nem éreztem jól magam a genderemben. Nem a biológiai nememben, hanem a genderemben, a társadalmi nememben. Amikor 20 éves voltam, és beköltöztem a Társadalomelméleti Kollégiumba, felhívtam anyukámat, hogy anya most huszonhat ugyanilyen ufóval lakok egy szinten. Rájöttem, hogy nem vagyok egyedül.
Surányi P. Balázs


Content of popup