Ilyenre is csak mi vagyunk képesek! Ötnapos Nagyhetünk lesz. (Ezt csinálja utánunk valaki, ha tudja.) Szórakoztató programokban, versenyekben így is dúskálhatunk. Olyannyira, hogy a magam részéről tovább kurtítom a hetet. 

Például, nem állok a kör (tér) közepén, hogy Pataki Ufó Attilát lessem, s bármennyire is szép nyári est lesz, a Neotont is inkább a Krokiteraszon hallgatom.
Azt még nem tudom, most múlik-e pontosan a Quimby iránti rajongásom, majd meglátom.
A Salátabár fellépését azonban ki nem hagyhatom! Már csak nosztalgiából sem. Mert - ha hiszik, ha nem, kedves fiatalok - a Sajó sarkán lévő lilaturi helyén egykor nívós szórakozóhely működött e néven. Nem variálok a warrioron sem, ott a helyem. Ott leszek a városházi dufart alatt is, kibicelni a snellező sakkozóknak, és nyomukba eredek a turista triatlonosoknak is. Hogy aztán erőben megfogyva bár, de törve nem, komlólével öblítsem le a bográcscsodák kavalkádját.
Vasárnap pedig - engedelmeskedve Péter Attila szavának - veresre verem tenyeremet a magyarokért, a mieinkért.
Ez lesz. Kishét - nagy élvezet.
--efel-


Content of popup