Zöld szám

A polgármesteri hivatal tájékoztatja a Tisztelt Lakosságot, hogy a 06-80/ 200-839-es telefonszámon lehetőség van közérdekű problémák bejelentésére. A hívás ingyenes. A telefon üzenetrögzítős, a nap 24 órájában hívható. A rögzített bejelentések alapján a Polgármesteri Hivatal megteszi a szükséges intézkedéseket.

Közterületi SOS hívószám

A Tiszaújvárosi Városgazda Nonprofit Kft. a közterületeken történt, azonnali beavatkozást igénylő, rendkívüli események bejelentésére szolgáló telefonszámot működtet. A 49/540-508-as „Közterületi SOS” hívószámra beérkező hívásokat, amennyiben a diszpécser hibaelhárítást végez üzenetrögzítő rögzíti.

Orvosi ügyelet

Az orvosi ügyelet hívószáma hétköznap délután 17 órától másnap reggel 8 óráig, illetve pénteken 17 órától
hétfő reggel 8 óráig, valamint az ünnepek alatt:


06-46/477-104.

A Tokaj-rakamazi erőmű beruházási célja

kr eromuA módosított első ötéves terv keretszámai azt mutatták, hogy a lefektetett fejlesztések végrehajtásához az erőműkarbantartást, a szükséges tartalékokat, a meglévő erőművek termelését és az energiaimportot figyelembe véve az első tervidőszakban 700 MW, a második ötéves terv időszakában 500 MW teljesítményt adó új erőmű létesítése válik szükségessé (össz. 1200 MW, amiből 250 MW vízenergia).

Mivel az erőművek telepítésének kérdését tíz- éves perspektívában vizsgálták (tízéves villamosítási terv) és a második ötéves tervre 950 MW összteljesítményű, szénre telepített erőművekről kellett gondoskodni, ezért az Országos Tervhivatal (OT) és az Erőműtervező Vállat a telepítések tervezését már 1951 tavaszán megkezdte.
A telepítéseknél elsődlegesen azt mérlegelték, hogy az erőműveket feketeszénre, alapszénre (jó minőségű barnaszénre), közepes minőségű barnaszénre vagy lignitre telepítsék-e. Az eredmény egy 19+5 erőműből álló lista lett, amit az OT határozatban is elfogadott. Szénerőművek: Mátrai Erőmű, Inota, Dunapentele, Borsod I., Tokaj, Pécsújhely, Sióagárd, Szentendre, Bodajk, Nagybátony, Szombathely, Komló (bővítés), Ózd (bőv.), Tatabánya (bőv.), Csepel (bőv.), Diósgyőr (bőv.), Dorog (bőv.), Almásfűzitő (bőv.), ipari ellennyomásos erőmű. Vízerőművek: Tiszalök, Tiszabő, Szeged, Visegrád, víztároló csúcserőmű. A listából számunkra két erőmű lényeges: a gyenge és közepes minőségű barnaszénre telepített, a Borsodi-medence energiaigényét részben fedező Borsod I. erőmű, amelynek építése Berentén ekkor már tartott és 1955-ig 192 MW áram termelését irányozták rajta elő. A másik a tokaji erőmű: „A borsodi iparvidék, továbbá az ország keleti részére települő ipar energiaellátására a borsodi erőművön kívül további erőmű telepítése szükséges. Ennek az erőműnek a szénellátására a bányászat adottságainak figyelembevételével csak a borsodi szénmedencét lehet számításba venni. Az erőmű 1954-56 évre 200 MW teljesítményre épülne.” (Az erőművet azért 200 MW-ra állították be, mert az 1951. április 27-i csehszlovák-magyar alumíniumipari és energiakooperációs államközi egyezményben a csehszlovákok a magyar állam részére nyolc darab, 125 t/óra teljesítményű kazán és egy 200 MW teljesítményű turbógépcsoportból álló erőmű teljes gépészeti berendezésének leszállítását vállalták.)
A „T” erőmű kódnévvel ellátott Tokaj(-rakamazi) erőmű beruházási célját 1951. május 23-án tárgyalta ki az OT. A telepítéssel kapcsolatos gazdasági tervezés során a szóba jöhető telephelyek kiértékelése már annak figyelembevétel történt, hogy az erőmű mellé vegyipari kombinát fog települni. A telepítéssel kapcsolatban lényegében két változatot mérlegeltek: szénbázisra vagy vízbázisra való telepítést. E két tényezőn kívül tekintetbe vették a munkaerő-biztosítást, az energiafogyasztó és az iparosítandó területek elhelyezkedését, valamint azt a szempontot, hogy az erőmű, mint energia- és gázszolgáltató egység ipartelepeket fog vonzani. A szénbázisú erőmű telephelyére Sajószentpéter–Berente környékét nézték ki, mivel ott volt szénosztályozó. A telepítés kérdéseit vizsgálva megállapították, hogy az üzemeltetéshez szükséges napi 560 vagon szenet bányászat szempontjából a legelőnyösebben Borsodból lehet biztosítani. A borsodi szénbázis felhasználását az is indokolta, hogy az ország többi bányavidéke erősen leterhelt volt és az erőművek nagy része a Dunántúlon helyezkedett el. Úgy látták, hogy a szénerőműnek előnyére válna az üzemköltségben jelentkező évi 9 millió Ft megtakarítás, ami nagyrészt a rövid szállítási távolságból származott. Hátrányként jelentkezett, hogy zsúfoltságot idézne elő a Sajó völgyében, ami üzemeltetési és honvédelmi szempontból előnytelen, hiszen az épülő berentei erőművel együtt kb. 400 MW-os erőműbázis keletkezne, ami az országos erőmű-kapacitás 25%-a. Ilyen mérvű koncentráció pedig nemcsak biztonsági, hanem műszaki szempontból is előnytelennek tűnt, ugyanis nagy teljesítményű kapcsolókra és fojtótekercsekre lett volna szükség, valamint az 50 MW-os visszahűtéses turbinák hiánya miatt a tervezett időre nem is lehetett megvalósítani. Ezeken kívül a Sajó völgyében frissvíz-hűtéses rendszer helyett hűtőtornyos megoldást kellett volna alkalmazni, ami a többlet szénfogyasztásból kifolyólag nem gazdaságos. Számoltak azzal is, hogy munkaerő tekintetében a Borsodi-medence erősen túlterhelt és az erőmű minden egyes dolgozója számára lakást kellene építeni. Helytelennek tűnt a szénbázisra való telepítés azért is, mert az erőmű Miskolchoz túl közel esne, ami ipari súlypontképzés szempontjából kedvezőtlen.
A vízbázisra, vagyis a frissvíz-hűtésre való telepítés kérdésének vizsgálata azt mutatta, hogy a borsodi szénmedence közelében csak a Tisza jöhet számításba, mert a szükséges 8,5 m3/sec. vízhozam csak itt biztosítható. A Tisza menti telepítés fő előnyeként jelentkezett, hogy az itteni munkaerő-felesleg előnyösen kapcsolható be az iparba és az erőmű mellett ipartelep létesíthető. A Tisza menti telepítés mellett szólt az is, hogy a csehszlovákok csak frissvíz-hűtéses turbinákat tudtak biztosítani és az első 50 MW-os egység 1954-ben való üzembe helyezésének időpontját csak ilyen turbina alkalmazása esetén tudták vállalni. Energiaellátás szempontjából a Nyírség és a Hajdúság az a terület, amelyet a jövőben fejleszteni szándékoztak és az épülő ipartelepek részére szükséges energiát a Tokaj–rakamazi erőműből akarták fedezni. Hátránya a szénszállításból adódó üzemköltség-többlet és a Miskolc–Budapest vasúti fővonal leterhelése volt, hiszen a szénszállítás napi hat vonatpárt tenne ki, ami a vasútvonal kapacitásának 8%-a.
Kákóczki Balázs


3Z 36Y 5P4<3R M0Z1LL4 3S 13 BU6 M1477