Zöld szám

A polgármesteri hivatal tájékoztatja a Tisztelt Lakosságot, hogy a 06-80/ 200-839-es telefonszámon lehetőség van közérdekű problémák bejelentésére. A hívás ingyenes. A telefon üzenetrögzítős, a nap 24 órájában hívható. A rögzített bejelentések alapján a Polgármesteri Hivatal megteszi a szükséges intézkedéseket.

Közterületi SOS hívószám

A Tiszaújvárosi Városgazda Nonprofit Kft. a közterületeken történt, azonnali beavatkozást igénylő, rendkívüli események bejelentésére szolgáló telefonszámot működtet. A 49/540-508-as „Közterületi SOS” hívószámra beérkező hívásokat, amennyiben a diszpécser hibaelhárítást végez üzenetrögzítő rögzíti.

Orvosi ügyelet

Az orvosi ügyelet hívószáma hétköznap délután 17 órától másnap reggel 8 óráig, illetve pénteken 17 órától
hétfő reggel 8 óráig, valamint az ünnepek alatt:


06-46/477-104.

Három úr szolgája

Rég írtam már Nektek Naplót. Utoljára úgy a kilencvenes évek közepén. Az még a hárombetűs érában volt erősen. Ne a három T-re gondoljatok, az idő tájt már nem dívott ez a szerkesztőségekben. Legfeljebb Támogatólag Tűrtük a Tiltást.
A főszerkesztő úrra (VKL) céloztam, akit szinte mindenki Koritárnak hitt, pedig a Varga előrébb volt. Van. Rengeteg közös vonásunk volt. Van. Leginkább Lacik vagyunk, s ez erős kötelék. A nőkről alkotott véleményünk is hajaz, de a Krónika nem bulvárlap, úgyhogy ezt hagyom.
Ő vitt a laphoz 1990 januárjában. Ritka jó döntés volt. Tán azóta se hozott hasonlót. Sokat tanultam Tőle a kezdeti időkben. Veterán Skodát tolni, piszkos Szamarát homokszínűnek nevezni, tejfölös tökfőzeléket szinte kéjesen kanalazni. Jó tanítványnak bizonyultam. Ezeken a terepeken bizonyosan.
Azért újságot is csináltunk. Supival, Mariannal, Ágival, Petivel, no meg a minden lében kanál Edittel. Ja, pénzért adtuk! És vették, nem lehetett tehát olyan rossz.
Szó se róla, akkortájt nem volt nehéz jó lapot csinálni. Csak az igazat kellett írni, meg a véleményünket. Hű de sokat vitatkoztunk! Egymással is, de főleg az olvasóval. No, nem mindenkivel, mert sokan álltak a mi pártunkon. Vagy mi az övékén. De – ha hiszitek, ha nem – nem pártalapon. Aztán a daliás idők kissé megkoptak. Én onnan vettem észre, hogy elvétve szidtak Naplóim miatt. No meg onnan, hogy a helyettese lettem.
Ám még mielőtt végképp elsilányulhatott volna a „Kronyik”, jött a másik háromnevű. Hajdu Imre lenne az, aki hébe-hóba Daruszögi is.
A folytonosságot agyonstrapált Lada kombija jelentette. (Vesd össze a Skodával!) Toltam ezt a szekeret is. A főszerkesztő úron kívül a kiadó és a csapat is kicserélődött. Hírmondónak (magnak) maradtam én, de idővel visszaszivárgott egy-két régi muskétás. Imre nagyon számított rám. Nem csodálom. Tőle is rengeteget tanultam. Hogy egy hajtásra meginni a bort Isten elleni cselekedet, hogy a rozé nem a fehér és a vörös összeöntve, hogy amiről nem írunk az nem is volt. Ez az utóbbi tetszett nekem a legjobban, különösen, ha elfelejtettem elmenni egy rendezvényre.
Azért újságot is csináltunk. (Olyan sokan, hogy mindenki nem jut az eszembe, ezért nem írok neveket.) Ingyen adtuk, amit én nagyon nem szerettem, de az olcsó húsnak nem volt híg a leve. De sokszor reklamáltak, ha az a fránya terjesztő későn vitte ki a lapot!
A 10 év alatt keveset vitatkoztunk. Beszélgettünk inkább. Főleg Daruszögi barátom vitte a szót, mi viszont nagyon bólogattunk. Megerősítésnek nevezik ezt a pszichológusok és szükség is volt az erőre. Neki, nekünk.
Tíz évet bírtunk ki együtt. VKL-el csak hetet, igaz, most visszajött. Olvasószerkesztő lett. Megáll az ész! Inkább írna…
Harmadik főszerkesztő uram nem büszkélkedhet három névvel. Csupán - no, ezt hogy írjam le?! - dupla v-vel. Weisz Gyuri nem csotrogány autóval érkezett. Hiába, fejlődik a világ. Nem tolhatom hát szekerét, de ne higgyétek, hogy rudat akasztok a kerekei közé. Gyuri ragaszkodik a munkámhoz és számít rám. (Próbálna csak mást tenni…!) Kevés ideje újságozunk együtt, de már sokat tanultam Tőle is. Remek érzékkel csinál bolhából elefántot és bagatellizál el fontos dolgokat. Művészember. Életművész. Hogy életművében mekkora és milyen helyet foglal el majd a Krónika, még nem tudni.
Mindenesetre csináljuk az újságot megint egy új csapattal. Kezdünk összerázódni. Sokat vitatkozunk. Főleg egymással, és manapság már én viszem a szót. A három (főszerkesztő) úr szolgája. Betelt a harmadik A4-es papír.
Alászolgálja:
-efel-
2008. november 6.
… és egy úrhölgyé
Weisz Gyuri négy évig bírta. Pedig bírt engem.
Helyére - mit ád az ég! - egy nő érkezett. Ő sem helyi, de otthon érzi magát. Becsukott szemmel eltalál a Mamma Rosáig, azt is tudja már, hogy az ’56-os megemlékezést „ott a kerítés mögött” tartják Tiszaszederkényben. Ja, a neve! Ő is hárommal érkezett, de az elsőtől hamar megvált, maradt Radácsi. És Zsuzsa.
Korábban csak tévézett, újságot csak olvasóként tartott a kezében. Eleinte szabad kezet adott nekem. (Muszáj volt neki.) Most sem köt gúzsba, legfeljebb az idegeimet őrli lapzártakor.
Egyébként jól halad az újságkészítés tudományában is, minden elválasztási hibát felfedez a lapban, s ha nagyobb a szóköz a kelleténél, azt is kiszúrja.
Szűk két (nem hét) esztendeje főszerkeszti a lapot, de már tőle is sokat tanultam. Kicsinyke műanyag dobozból levest kanalazni, hogyan lehet élő beszédben is elválasztani. Így: La-ciii! Legnagyobb találmánya azonban a cucu.
Ezt a fogalmat ő vezette be az újságírásba. Jelenthet szépet, jót, ütőst, elgondolkodtatót, az olvasónak (de leginkább neki!) tetszőt.
Amúgy csináljuk a lapot. Voltak, akik elmentek, voltak, akik jöttek, visszajöttek. De nem vagyunk jöttmentek! Dolgozunk keményen. Most éppen megújulunk. Arculatilag.
Új műsorhoz új férfi kell. Á dehogy! Új nő! És ő annak látszik. Hogy beválik-e? Majd elválik.
-efel-
2013. október 25.


3Z 36Y 5P4<3R M0Z1LL4 3S 13 BU6 M1477