Zöld szám

A polgármesteri hivatal tájékoztatja a Tisztelt Lakosságot, hogy a 06-80/ 200-839-es telefonszámon lehetőség van közérdekű problémák bejelentésére. A hívás ingyenes. A telefon üzenetrögzítős, a nap 24 órájában hívható. A rögzített bejelentések alapján a Polgármesteri Hivatal megteszi a szükséges intézkedéseket.

Közterületi SOS hívószám

A Tiszaújvárosi Városgazda Nonprofit Kft. a közterületeken történt, azonnali beavatkozást igénylő, rendkívüli események bejelentésére szolgáló telefonszámot működtet. A 49/540-508-as „Közterületi SOS” hívószámra beérkező hívásokat, amennyiben a diszpécser hibaelhárítást végez üzenetrögzítő rögzíti.

Orvosi ügyelet

Az orvosi ügyelet hívószáma hétköznap délután 17 órától másnap reggel 8 óráig, illetve pénteken 17 órától
hétfő reggel 8 óráig, valamint az ünnepek alatt:


06-46/477-104.

A kezdetekről

Valamikor 1982 nyarán hívott föl az akkori egyetemi újság szerkesztőségében Doktor Károly, a TVK személyzeti igazgatója. Frissen végeztem el a mérnöki diploma után az újságíró iskolát, kissé elképedtem hát, amikor előadta, hogy újságot készülnek csinálni, városi hetilapot, s engem szemeltek ki főszerkesztőnek. Hihetetlennek tűnt az egész, hiszen nagyon fiatal voltam, érthetetlennek találtam, miért nem egy idősebb kollégát bíznak meg ezzel a feladattal. A magyarázatot később tudtam meg: egyrészt olyan fiatal újságírót kerestek, aki itt, helyben nem kötődik senkihez, másrészt vegyipari gépészmérnöki, illetve gazdaságpolitikai újságírói végzettségem is szimpatikus volt Huszár Andornak, a TVK akkori nagy hatalmú vezérigazgatójának, akire én hálával és szeretettel emlékezem. Ő döntött, természetesen, a lapindításról is, bár formálisan nyilván másoknak is szerepe volt ebben. A rossz nyelvek szerint megelégelte, hogy az azóta megszűnt üzemi lap, a Borsodi Vegyész kazincbarcikai székhelye miatt többet foglalkozott a BVK-val, mint az ő vállalatával, márpedig a két szomszédvár mindig konkurense volt egymásnak, s a vezérek is vetélytársak voltak. Már az első nekifutásra is városi lapot szeretett volna Huszár Andor, felismerve, hogy erre lenne szükség, s nem elsősorban üzemi újságra. A kor sajtóviszonyaira jellemző volt azonban, hogy 1982-1983-ban nem engedélyezték városi lap indítását azon a néhányon kívül, amelyek léteztek (Esti Hírlap, Déli Hírlap, Délmagyarország stb.). Ezzel is magyarázható, hogy több mint egy év vajúdás után, 1983. november 3-án jelenhetett meg a Leninvárosi Krónika első száma. Státuszát tekintve az akkori besorolás szerint üzemi lapként, a három leninvárosi nagyvállalat, a TVK, a Tifo, a TEV fenntartásában, de kezdettől azzal az igénnyel is, hogy a város dolgaival is foglalkozzék. ( Pikantériája az ügynek, hogy a lap engedélyezése Grósz Károlynak, az MSZMP akkori megyei első titkárának köszönhető, akit később, ha nem is megveretés, mint a legenda szól, hanem erős fenyegetés ért Leninvárosban.) Azt lehet gondolni, hogy ily erős háttérrel könnyű dolgom volt. Hát nem. Kezdetben a szerkesztőséget az azóta sajnálatosan fiatalon elhunyt Szilágyi Ildikó titkárnőmmel ketten alkottuk. Ha nincs a lap mellett működő társadalmi szerkesztő bizottság, amelynek tagjai szervezték az írásokat az üzemekből és a városból, bizony kudarc lett volna a Krónikából. Sokan segítettek, hála nekik, és nagyjából egy évnek kellett eltelnie, amíg lépésről lépésre kialakult a szerkesztőség, s főállású – de jórészt kezdő – újságírók kezdtek dolgozni a lapnál. Én magam azonban nem sajnálom ezt az időszakot, s a mai szemmel bizony inkább faliújságszerű lapot. Sokan mondhatják el ugyanis még ma is Tiszaújvárosban, hogy ők is hozzátettek valamit ehhez a 25 éves történethez, írással, fotóval, más módon. Sokan érzik sajátjuknak a Krónikát. S ez a fontos.
Varga Koritár László
2008. november 6.


3Z 36Y 5P4<3R M0Z1LL4 3S 13 BU6 M1477