Zöld szám

A polgármesteri hivatal tájékoztatja a Tisztelt Lakosságot, hogy a 06-80/ 200-839-es telefonszámon lehetőség van közérdekű problémák bejelentésére. A hívás ingyenes. A telefon üzenetrögzítős, a nap 24 órájában hívható. A rögzített bejelentések alapján a Polgármesteri Hivatal megteszi a szükséges intézkedéseket.

Közterületi SOS hívószám

A Tiszaújvárosi Városgazda Nonprofit Kft. a közterületeken történt, azonnali beavatkozást igénylő, rendkívüli események bejelentésére szolgáló telefonszámot működtet. A 49/540-508-as „Közterületi SOS” hívószámra beérkező hívásokat, amennyiben a diszpécser hibaelhárítást végez üzenetrögzítő rögzíti.

Orvosi ügyelet

Az orvosi ügyelet hívószáma hétköznap délután 17 órától másnap reggel 8 óráig, illetve pénteken 17 órától
hétfő reggel 8 óráig, valamint az ünnepek alatt:


06-46/477-104.

Boldog születésnapot!

- Huszonöt éves a Krónika - hallom a telefonvonal túlsó oldaláról egykori kollégám, Ferenczi Laci hangját.
A hír meglepett, mármint az adott pillanatban, így október vége felé, amikor a korán érkező alkonyban mi mással foglalatoskodhatom, mint szőlőpréseléssel. Egyébként is - akár szégyen, akár nem - elmúlt már az ideje annak, hogy a Krónikával keljek és feküdjek, s nem tagadom, ma már nem az újság körül járnak a gondolataim. Amióta nyugdíjas vagyok, s már annak köszönök csak akinek akarok, szóval VALAKINEK számítok. (Valaki vigye már le a szemetet, valaki elmehetne a boltba, valaki hozzon már krumplit meg paprikát a piacról). Szóval, azóta csupán a körülöttem zajló élet ,,mini” dolgai kötnek le. Az idézett telefonhívás pillanatában például az, hogy jó bort készítsek, mert ha jövőre véletlenül belátogat a pincébe bárki Tiszaújvárosból, mondjuk Farkas Zoli vagy Koscsó Lali (utóbbi már egy féléve ígéri), akkor véletlenül se mondhassák azt: de rossz borod van. Ugyanis a bor - még öregkorban is, de azt hiszem örökre - férfihiúság. Nálam is az, s ha valaki netán azt mondaná a szemembe: ,,nem tudsz jó bort készíteni”, az számomra nagyobb sértés lenne, mint az: ,,sohasem tudtál (szépen) írni.”
Huszonöt éves a Krónika. A hír hallatán azért egy pillanatra megállok a préseléssel. Mert ez az információ csak szíven üt. Nem negatív értelemben, csupán úgy, ahogyan szíven üti az embert az a hír, amit egykori nagy szerelméről hall váratlanul. Megszédül, elsápad, majd szaporábban kezd el verni a pulzusa.
Szerelem volt ez is, szent igaz! Ha egyszer majd lesznek unokáim (a fiaim bölcsen nem sietnek vele), akkor talán egyszer azt is elmesélem nekik, hogy ,,tudjátok gyerekek, egyszer régen hol volt, hol nem volt, élt a Tisza partján egy tekintélyes, gazdag úr, akit úgy hívtak Tiszaújváros. Nos, ennek a nagytekintélyű úrnak volt sok szép lánya. Ezek közül ismertem meg én a legszebbiket, Krónikát. Az ismeretségből szerelem lett, majd házasság, s több mint tíz évig éltünk együtt boldogan… illetve úgy, ahogyan általában házasságban élnek az emberek: gyönyörben és héjanász módjára (odi et amo).
Talán ezt mesélném - gondolom tűnődve, s húzok egyet a szőlőprés karján. Vagy azt, hogy amikor a Krónikához kerültem, 1996. december elsejével, még nem volt a városban sportcentrum és termálfürdő, nem állt Szent István és Lorántffy Zsuzsanna szobra, még nem volt Európa-bajnok Sebestyén Juli, nem létezett Triatlon Nagyhét, s nem muzsikált harangjáték a Városháza homlokzatán. Viszont élt még Sólya Laci bácsi, kitűnő kollégám Lovas Lajos, Zagyvai Béla igazgató úr és Nagy Pista, akivel együtt jártam az általános iskolát Miskolcon, a Martintelepen.
Mindezekről, változásokról, történésekről, jóról, rosszról, örömteliről és szomorúról beszámolt a Krónika. Beszámolt, tudósított, együttérzett vagy éppen felháborodott. Mert ez volt a dolga, kötelessége abban a 10 és fél évben, amikor a nevem - elsősorban - újságíróként ott szerepelt a lapban, illetve - másodsorban - főszerkesztőként az újság impresszumában.
Hogy milyen lapot csinált 1997 és 2007 között az a kis csapat, amelynek én voltam akkor a vezetője? Ennek eldöntése nem az én tisztem. Az ítész minden esetben az olvasó, aki - tudom - mindig nagyon kritikus, néha már-már kegyetlen, de aki tud megbocsátó, sőt titkosan összekacsintó is lenni. Az utóbbit én barátnak nevezem. Talán még nem veszett el a realitásérzékem, ha azt mondom: sok barátom van, maradt Tiszaújvárosban, s remélem ezt ők is hasonlóképpen gondolják és érzik.
Megjegyzem - s ezt 33, újságírópályán eltöltött év tapasztalása mondatja velem -, hogy az újság (bárhol és bármelyik) pont’ olyan, mint maga a település, ahol fogantatik, s amelyikről szól. Nem jobb és nem is rosszabb! Egymás tükörképei! S ez így volt a korábbi múltban és így van a jelenben is. Hölgyeim, Uraim! A tükörbe mindennap bele kell nézni! S akkor látjuk fehéren, feketén, tisztán: szépülünk-e vagy inkább torzulunk.
Huszonöt éves a Krónika! Hú, amikor én 25 éves voltam, mi mindenre voltam képes! De hagyjuk, régen volt. Ma már estére megfájdul a derekam, s a nőknek csupán udvariasan köszönök. Szerencsére emlékekben nagyon gazdag vagyok, s a Krónikával kapcsolatban is sok és szép emléket őrzök. Úgy hozzátartoznak az életemhez, akár a nevem.
Boldog születésnapot kívánok, Krónika! Boldog születésnapot, s főleg erőt, egészséget és további hitet, Krónikások!
Hajdu Imre
2008. november 6.


3Z 36Y 5P4<3R M0Z1LL4 3S 13 BU6 M1477