Zöld szám

A polgármesteri hivatal tájékoztatja a Tisztelt Lakosságot, hogy a 06-80/ 200-839-es telefonszámon lehetőség van közérdekű problémák bejelentésére. A hívás ingyenes. A telefon üzenetrögzítős, a nap 24 órájában hívható. A rögzített bejelentések alapján a Polgármesteri Hivatal megteszi a szükséges intézkedéseket.

Közterületi SOS hívószám

A Tiszaújvárosi Városgazda Nonprofit Kft. a közterületeken történt, azonnali beavatkozást igénylő, rendkívüli események bejelentésére szolgáló telefonszámot működtet. A 49/540-508-as „Közterületi SOS” hívószámra beérkező hívásokat, amennyiben a diszpécser hibaelhárítást végez üzenetrögzítő rögzíti.

Orvosi ügyelet

Az orvosi ügyelet hívószáma hétköznap délután 17 órától másnap reggel 8 óráig, illetve pénteken 17 órától
hétfő reggel 8 óráig, valamint az ünnepek alatt:


06-46/477-104.

Ötven éve a tiszaújvárosi vizeken

A tiszaújvárosi kajak-kenu sport 2012-ben ünnepli megalakulásának 50. évfordulóját. Az elmúlt fél évszázad történéseit kronológiai sorrendben Kiss László segítségével elevenítjük fel több részben. Ebben segítségére volt Farkas Zoltán mesteredző, Jancsár László edző és Ughy Imre szakedző visszaemlékezései. Most következzék Farkas Zoltán, ahogy ő látta a sportág tiszaújvárosi történéseit.

4. rész
50 év sok is, kevés is. Rengeteg jó és rossz emlék merül fel a visszaemlékezőben. Sok gyarló és kiváló emberrel hozott össze a sors az edzői és sportvezetői tevékenységem során. Voltak kudarcok, kis és nagy sikerek, ezek összességeként számomra városunk kajak-kenu sportja nagyszerű sikertörténet. A fiatal, fejlődő város mágnesként vonzotta ide az ország minden részéből a szakembereket, így engem is, a fiatal kajak edzőt. Kiss Laci, az első szakosztály alapítója Balázs Kati után engem hívott el a DVTK-tól az akkor LMTK néven működő egyesületbe. Néhai Szeretett Feleségemmel nehezen szántuk rá magunkat a költözésre, de szívesen jöttünk a fiatal városba. Várt egy pici lakás és rengeteg feladat.
Az LMTK akkori elnöke, Libál Elemér azt kérte, hogy egyaránt legyen kiemelt feladat az utánpótlás nevelése és a legtehetségesebb versenyzők felkészítése a sikeres szerepléshez. A szakosztály évi 36 000 Ft-os szerény, de stabil költségvetéssel rendelkezett, én pedig havi 1 800 Ft-os sportállást kaptam.
A majd 40 évbe belefért 9 olimpia, ebből Moszkvában, Szöulban, Sydney-ben, Athénban és Pekingben döntőben szerepeltek versenyzőink, ahol 2 ezüst-, 1 bronzérmes , továbbá egy-egy 4. és 5. helyezést értek el! (Rakusz Éva, Szabó Szilvia, Viski Erzsébet,Bóta Kinga, Bozsik Gábor). Felkészítő edzők: Farkas Zoltán, Séra Miklós, Fábiánné Rozsnyói Katalin, továbbá Balázs Katalin és Kiss László nevelőedzők.
Az olimpiák közötti időszakokban további 21 versenyzőnk állt fel VB-n és EB-n a dobogó valamelyik fokára: Angyal Ákos, Bethlenfalvi István, Bíró Andrea, Szonda Kornélia, Szakolczai Fédra, Szarvas Violetta, Tóth Tamás, Dékány Kinga, Szabó Szilvia, Viski Erzsébet, Bóta Kin-ga, Boros Attila, Bozsik Gábor, Erdődi Ágnes, Jávorszki Edit, Katona Gábor, Kökény Roland, Molnár Péter, Velenszki Mariann, Nagy Anikó, Ódor Kinga, Szabó Roland, Soltész Noémi, akiket edzőink közül: Jancsár László, Ughy Imre, Erdős Attila, Sári Nándor, Fábiánné Rozsnyói Katalin készítettek fel a nemzetközi porondra.
1973-ban, érkezésemkor a mini kajakosok voltak az országos versenyeken a legsikeresebbek (a teljesség igénye nélkül: Rakusz Éva, Bacsa Ferenc, Lakatos Zoltán, Földházi Tibor, Gera Anikó). Szívesen emlékszem vissza az OB-n az első olimpiai pontot szerző Gera Zoltán-Baranyi József fiú párosunkra, valamint K-4 egységünkre, ők már komoly felkészültségükkel az ország legjobbjai között érték el eredményeiket. Az idősebbek között Borsos Imre, Bene Joci, az átigazolással érkezett Ughy Imre, Tamás József és Képes Géza társaságában ért el szép eredményeket. De sok szép eredményt ért el a nők között Türk Jutka, Türk Erika és később Rakusz Éva, Erdődi Ágnes, Nánási Jutka, Szentkirályi Erzsébet összeállítású K-4-esünk is. Ügyesek voltak fiatal kenusaink is. Ők igazi kenus edző híján nem jutottak „csúcsra”, de igazi közösségként sportoltak, versenyeztek, viselkedtek. Fájó, hogy a több száz igazolt sportolónkat nem tudom név szerint megidézni a visszaemlékezésemben, de öröm tölt el, hogy együttműködhettünk.
1975-ben elkészült a korszerű tanmedencénk, amely azóta is centruma a versenyekre való felkészülésnek. Sokat jelentett, hogy Bakos Gábor személyében, az erőmű háttér- támogatásával, szakember tartotta karban hajóinkat, lapátjainkat. Az új erőmű építése során elkészült egy tágas hajótároló is.
A város gazdasági élete jól prosperált, sok iskola, sok gyerek volt, olykor a kajak-kenusok létszáma elérte a 120-130 főt is! A fiatalok szívesen választották sportágunkat, a vállalatok rendszeresen támogatták működésünket. Nem tudok elég hálás lenni azoknak a sportot szerető vállalati- és városvezetőknek, akik fontosnak tartották és elismerték munkánkat, büszkék voltak hazai és nemzetközi eredményeinkre. Később megváltozott az ország gazdasági és társadalmi berendezkedése, így a sport működési feltételrendszere is. Az alaptámogatásban túl nagy szerepet kapott a szponzorálás, a csúcseredmények támogatása. Ekkor érkezett egyesületünkbe két nagyon tehetséges kajakos lány és edzőjük, akiket később 1-1 új versenyző követett. Ők négyen, kiegészülve saját nevelésű sportolóinkkal olyan eredményeket értek el, amelyeket nemcsak városunk, hanem az  egész ország  is büszkén ismert el, 30-nál több érmet gyűjtöttek be a világversenyeken. „Kiöregedésükkel” sem szűnt meg az élet, jöttek a fiatalok.
Nehezedtek a működési feltételek, ma már fájón kevesen jelentkeznek kajakozni. Az ország egyik legszebb kajakos sporttelepe várja a fiatalokat ,a régi kettős céllal (utánpótlás, túra és versenysport). Jó feltételek között készülhetnek, sportolhatnak fiataljaink ebben a szép „vizes” sportágban, ahol a legtehetségesebbek számíthatnak arra, hogy legmagasabb sport- céljaikat is elérhetik.
A folytatásban Jancsár László és Ughy Imre visszaemlékezéseit olvashatják.


3Z 36Y 5P4<3R M0Z1LL4 3S 13 BU6 M1477